Kulajda leves

Teszek-veszek a házban, ezúton küszöbölvén ki a gyakori karcsipkedést, amely nyomán reményeim szerint tán felébredhetnék abból a valóságból, amelyet már oly sok könyvben leírtak. Ugyanis még mindig hihetetlen számomra, hogy most én magam, teljes valómban, ebben élek.

Alkalmazkodunk hát, de az igazat megvallva, már az olvasás sem esik olyan jól, mint mondjuk anno egy paplan alatt, elemlámpával. Manapság Prágába kívánkozni pont annyira megengedett, mint mondjuk Gyergyószárhegyre, eljutni meg teljesen egyformán lehetetlen.

Kellő képzelőerővel, behunyt szemmel azonban más tájakon is járhatunk, és ebben nagy segítségünkre lehet egy jó íz meg illat. A Kolozsvári fivérek által alkotott prágai Szent György-szobor lábánál teljesen érthető a viharos történelmünkről való elmélkedés, míg testileg kulajda levest kanalazgatunk a kora tavaszi napsütésben.

Mint nemrég megtudtam, a csehek is előszeretettel merülnek el a gombászás örömeinek keserédes tavába, aminek egyik lehetséges végeredménye a kulajda leves. Szükségeltetik hozzá: 3 krumpli, 1 hagyma, 2–3 gerezd fokhagyma, 30 dkg erdei gomba (hirip, azaz vargánya verhetetlen), 200 ml tejszín,1 csapott ek étkezési keményítő, só, bors, rengeteg kapor (lehetőleg friss). Mihelyt mindezek összefőnek, személyenként egy-egy tojást buggyantunk még bele.

SzakÁ(rus) Cs(illa)