Értékőrzők, nem kincsvadászok

Szombaton Felsőlemhényben nyitották meg Bene Zoltán és Biró Attila helyi gyűjtők első és második világháborús katonai tárgyakat bemutató, állandónak képzelt tárlatát.

A Miklós István alpolgármester által a gyűjtemény tárolására rendelkezésre bocsátott ház udvarán egybegyűlteket Biró Erika helyi KISZ-elnök köszöntötte – köztük a megyei önkormányzatot képviselő Nagy Zoltán történészt, Vargha Mihályt, a bútorzat egy részét a gyűjtők rendelkezésére bocsátó Székely Nemzeti Múzeum igazgatóját, Vargha Fruzsinát, Sepsiszentgyörgy alpolgármesterét, Fejér Levente zabolai elöljárót, Demeter Sándor székelyderzsi unitárius lelkészt, vitéz Bartha Mihály úzvölgyi veteránt, Miklós Istvánt és a megjelent három helyi tanácsost. „Bene Zoltán és Biró Attila 2008 óta gyűjtögeti a környező és távolabbi hadszínterekről, hozzátartozóktól a világháborús tárgyakat. A gyűjtemény mintegy háromezer kisebb-nagyobb darabból áll, s mnt ilyen, Székelyföld valószínűleg legnagyobbja. Van, amire büszkének lenni, hiszen ők nem kincsvadászok vagy ócskavas-gyűjtők, hanem értékőrzők és értékmentők. Fontos, hogy végre látogatható ez az anyag, Lemhény kulturális és turisztikai hírnevét szolgálva”, hangsúlyozta.

Vargha Mihály megható beszéde után Nagy Zoltán ismertette a környékbeli világháborús történéseket. Az eseményt az Albu Erika által előadott dalok, a helyi amatőr színjátszók előadása és Zsigmond Andrea szavalata tette színesebbé. A folytatásban az érdeklődők megtekintették a ház két helyiségében berendezett, több mint háromezer darabból álló kollekció egy részét bemutató tárlatot, illetve a Communitas Alapítvány  támogatásával elkészült bannereket.

A kezdetekről Biró Attila nyilatkozott lapunknak. „2008-ban ismertem meg Bene Zoltánt, aki akkor töltényeket gyűjtött. A közös szenvedély kapcsán beszédbe elegyedtünk, majd az idősektől érdeklődtünk, a környéken hol voltak harcterek, arcvonalak. Ezt követően terepre mentünk, feltérképezni az általuk említett helyeket. Kezdetben fémkereső nélkül jártunk, első alkalommal a Kis-havasban megtaláltuk a bunkereket, a lövészárkot meg a határvonalat. Ez a túra igazán kalandosra sikerült, hiszen az időközben leszállt sűrű köd miatt eltévedtünk. Aztán Zoltán fémkeresőt vásárolt, közben történelemkönyvekből, visszaemlékezésekből, elbeszélésekből dokumentálódtunk. Tapasztalatom szerint leghitelesebbnek az idős személyek elbeszélései bizonyultak, hiszen például jártunk olyan, román történelemkönyv által említett csatatéren, ahol állítólag több mint hatszázan estek el, ám egyetlen lövészárkot, teknőt, de még lőszerhüvelyt sem találtunk.”

Megjegyezte, a terepezés a kedvence. „Gyerekként is szerettem a természetjárást, akkor a vadőr szomszédom jóvoltából jártam hajtani. Ehhez társult a történelem iránti szeretet, annak is a gyakorlati oldala. Egy-egy eredményes terepezés felér egy időutazással. Sajnos, egyre nagyobb azok száma, akik nem megőrzés, hanem külföldön való értékesítés céljával kutatják fémkereső segítségével a világháborús tárgyakat. Célunk az utókor számára megmenteni dolgokat, nem csak harcterekről, hanem népművészeti tárgyakat is, hiszen a közeljövőben tájszobát is berendeznénk”, fejtette ki.

Végül a gyűjteménygyarapításról és a kollekció látogatásáról beszélgettünk. „Egyes tárgyakból több darabot is találtunk, ezeket nem eladnánk, hanem elcserélnénk más gyűjtőkkel, továbbá bárkitől elfogadunk világháborús tárgyakat akár megőrzésre is, a gyűjtemény gyarapítása érdekében. Állunk a csoportok, illetve egyéni látogatók rendelkezésére a 0720.551.078-as telefonszámon történő előzetes időpont-egyeztetést követően”, summázott.