#Hírmondó25: Elrobogó negyedszázad

Az 1990-es évek második fele sajátos időszak az erdélyi és romániai magyar sajtóban, nemcsak a politikai életben. Ahogyan sokunk magánéletében, szakmai pályafutásában is.

A Székely Hírmondó megjelenésének, azaz újraindulásának és fokozatos erősödésének az időszakában az Új Magyarország (1991–1997), majd a Napi Magyarország (1997–2000) erdélyi és romániai tudósítója voltam. Egyiknek csecsemőkorától haláláig, a másiknak magzati korától eltűnéséig (egybeolvadt a Magyar Nemzettel). Később (2001) az a megtiszteltetés ért, hogy (a Magyar Nemzetnél töltött néhány havi kitérő után) a Heti Válasz alapító csapatának is tagja, erdélyi, romániai tudósítója lehettem. A tudósítói munka költségei miatt sokszor akadtak anyagi gondjaim. Gyakorlatilag minden (eléggé vaskos) cikkdíj előzetes költségekkel járt. Mindenekelőtt a telefax postai díja, hiszen akkoriban nem volt elterjedve az internet, az e-mail.

A fenti körülmények okán „mennyei mannaként” jött Kocsis Károly főszerkesztő felkérése, hogy a Székely Hírmondó sajtófigyelőjének, tallózójának, majd sportrovatának is dolgozzam. A szerény cikkdíj bizony nagyon sokszor „életmentőnek” bizonyult. Annál is inkább, mivel abban az időszakban sepsiszentgyörgyi szerkesztőség(ek)ben is dolgoztam, külső és belső munkatársként, heti kétszeri, háromszori ingázással.

Az elrobogott negyedszázad alatt döbbenetes változáson ment át a sajtó. Ma már gyakorlatilag minden „fészbukos” személy újságíró. A media világa felgyorsult, de a tartalom is átalakult, a száguldáshoz idomult. Én valamikor azt tanultam, a jóról úgy kell írni, hogy a cikk hatására az a jó lehetőleg minél több emberrel megtörténjen, a rosszról viszont úgy kell írni, hogy a cikk hatására olyan rossz lehetőleg többé senkivel vagy kevesekkel történhessen meg. Ma már ritka ez a szemlélet.

Ha volna – lehet, hogy van – számszerű és tényszerű tanulmány arról, hogy az utóbbi 25 évben hány magyar és román napilap, hetilap, időszakos nyomtatott sajtókiadvány született, majd tűnt el, az eredmény bizony döbbenetes. Az erősebb túlélők ritkuló sorában menetel a Székely Hírmondó. Nem szeretem a kerek évfordulókat, mert azt mondom, az embernek lehet jobb kedve a huszonhetedik születésnapja körül, mint mondjuk a pontos huszonötödiken, de azért a Székely Hírmondó 50. évfordulójára szívesen írnék néhány örömsort…

Botos László
(az első lapszámoktól kezdve munkatárs)