De hát akkor a diákot se értékeljük, jó?
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Senki nem tudja megmondani, mikor és honnan indult a névtelen árulkodás, a titkos besúgás. Minden bizonnyal, amióta emberi közösségek léteznek, megszokott lehetett, hogy valakiket valakik beárultak, elárultak. Illetve helyénvalóbb a beárultak, mert ebben benne van az is, hogy voltak valakik, akik elvárták, megrendelték, elfogadták az árulkodást, a beárulást. Azt már a gyerekek is tudják, mert annyiszor mondták, mondtuk, hogy bizony annak idején milyen félelmet keltő volt a magas szintre emelt besúgás.
Pedagógusok ismerik, gyakran előfordult, lehet, manapság is, hogy egy-egy osztályból akad(hat) egy-egy árulkodásra képes nebuló, aki szünetben megsúgja a tanító néninek, a tanár bácsinak, kik is a csínytevők. A képzett pedagógus viszont tudja, hogyan szerelje le ezeket az önkéntes „bemószerolókat”, hogyan tegye helyre azokat, akik túl serények a megesett esetek titkos továbbadásában. Sokszor szóltak ezek az elsuttogott híradások éppen a pedagógusokról, azokról is, akik a diákok szerint túl szigorúak, de azokról is, akiktől többet várnának. Említettem, hogy a mindenre érzékeny pedagógus tudja kezelni az ilyen helyzeteket.
Most viszont valami egyéb készül: tömeges, névtelen „felmérés” készülődik a pedagógusokról. Kitalálták magas szinten, hogy a tanári, tanítói teljesítmény minősítésére szolgáló űrlapot adjanak a tanulók kezébe azzal a meghagyással, hogy teljesen névtelenül, azaz arctalanul osztályozzák nevelőiket, oktatóikat, egytől ötig méricskéljék, hogyan végzik a munkájukat. Ezt minden félévben kitöltik a diákok. Összesen tizenhat kijelentést fogalmaztak meg az ötletes ötletgazdák, ezek között szerepel sok minden, kezdve a pedagógus tudásszintjétől el egészen a tantermen belüli viselkedésig. És a pedagógusokat bosszúállóknak feltételezve, egyáltalán nem kell aláírni az értékelést.
Évekkel ezelőtt az egyik iskolában ezt a műveletet bevetették, akadt viszont jóérzésű tanuló, ki üresen adta vissza a feljelentésre buzdító kérdőívet. Egy biztos: ha el akarják távolítani a diákot a pedagógustól, ha a kételkedést próbálják előidézni, fokozni a tanterem két oldalán állók között, csak osztogassák ki ezeket a névtelenül kitöltendő űrlapokat!
De hát akkor a diákot se értékeljük, jó?
Há akkor művész úr (hölgy), a tanárok üljenek be a padokba, hogy tanítsák meg őket a diákok. Egyszerű nem, ebben a fejre állt világban.
Igy van! A diakot sem kell ertekelni . Sot , maga az iskola is teljesen folosleges hisz anyuka , apuka a tanarnal sokkal jobban tudjak mi is jo a csemtejuknek , mire kepes . A tanar , mint olyan , egy folosleges rossz , felkeszuletlen , neha talan hulye is. Hogy is jon ahhoz , hogy jegyet adjon azaz ertekeljen? Hajra szulok , tessenek a dolgokat kezbe venni , magantanulokent odahaza oktatni a gyerekeket.
Nem értem a nagy felháborodást, más meg az iróniát. Szóval már most tudjuk, hogy a diákok lehordják a tanárokat? Miért félnek ennyire a tanárok? Várjuk meg az első kiértékeléseket, aztán beszéljük meg, hogy ez így jó, hasznos vagy fölösleges, esetleg káros. Én ebben a cikkben és sok ember hozzáállásában az újtól, a kritikától való félelmet látom.. .
Érzékenyités a besúgás iránt, készítik a régi újvilágot, csak mostmár nem keletről, hanem nyugatról!