Megjelent a Székely Kalendárium, feltárul csodaország kapuja!
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismert...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amint azt csütörtökön a tárlatot megnyitó Dimény András festőművésztől megtudhattuk, Rizmayer Péter a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2007-ben. Eddig több mint harminc csoportos, valamint tíz egyéni kiállításon villantotta fel installációkba, fényképekbe és videókba sűrített tehetségét a nagyérdemű előtt.
Méltatója szerint Rizmayer „az alkotásaiban az ember és természet viszonyát taglalja.” Így vélhetően az embernek „a természet tükrében való láttatása”, illetve ennek a fordítottja képezi művészi gondolkodásának az alapját is. Hiszen „a természet az ember egyetlen lehetséges léttere, bármit is műveljen vele vagy magával.” Éppen ezért az általa láttatott természet nem azonos az impresszionisták által megjelenítettel. „Nem látványelemek tömkelege, hanem léttér”, az élet megszületésének alaprétege.
Utolsó vacsora címet viselő tárlatáról maga az alkotó így vall: „A természetbe vetettségünkről, emberségünkről, mohóságunkról szól, és arról, hogy a fény a természeten keresztül jut el hozzánk. Ezt sose feledjük!”
A belső teremben létrehozott installáció figyelmes megtekintése után rádöbbenhetünk, hogy miért kapta ezt a nevet. Az agyagos talajt körbeölelő tizenkét tányér látványa ugyanis azt sugallja, amennyiben mi, emberek nem fogjuk vissza gyakorlati és képletes értelemben vett falánkságunkat, a mögöttük látható dús növényzet kipusztul, a Föld pedig terméketlenné és kopárrá válik. A tányéroknak a természet ciklikusságára utaló és az utolsó vacsorán jelenlévő apostolokéval megegyező száma is ezt egyértelműsíti.