Székelykáposzta

Telnek a napok egyre-másra, kinek gyorsabban, kinek lassabban. Lassítani kell mindenképp, már látom én is, ha nem akarjuk, hogy a Jóisten húzza be helyettünk a féket. Az elkövetkező adventi időszakban, mely az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, elmélkedhetünk arról is, hogy merre tartunk, jó-e az irány és a sebesség?!

Adventben Krisztus eljövetelét várjuk, ahogy azt a próféták megjövendölték, és karácsonykor valóban meg is született. A mindenkori jelenben is naponta, nyitott szívvel várni kell, mert ő az, aki eljön ítélni eleveneket és holtakat. Jó lenne, ha mindnyájan belátnánk, hogy övé az ítélet joga, semmiképp nem a mienk.

Az adventet régebben böjttel is megszentelték, de igazi meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, ahol a hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, csakúgy, mint hajdan a próféták.

Böjtölni, magunkhoz vett étel szempontjából, mi nem szoktunk, most éppen nagy tányér székelygulyások lebegnek a szemem előtt. Időszerű is, mert a káposztalé már javában forr, a káposztafejek is savanyodásnak indultak, de ha nem eléggé, ételünk hagyma, paprika, paradicsom, no meg egy kis kapor-csombor támogatásával mindenképp fejedelmivé válhat. Jó kövérkés, bőrös, csontos disznóhússal szeretem, de akinek ez túlzás, készítse sovány combból.