Családias a hangulat

Az eddigieknél csendesebb, kevésbé pörgős programmal, ennek köszönhetően viszont bensőségesebb hangulatban, sok beszélgetéssel zajlott a héten a sérült személyek tábora Benedekmezőn, amelyet huszadik alkalommal szervezett meg a Máltai Szeretetszolgálat.

K eddtől holnapig 30 sérült, de összesen 80 táborlakó tanyázik a benedekmezői táborban, ahol évek óta zajlik a testi és szellemi fogyatékkal élők táboroztatása. Kivételes módon úgy sikerült, hogy most sokkal többen vannak azok, akik a 30 sérültet ellátják, mert az apparátust egy nagyobb létszámra szabták, viszont az utolsó pillanatban több kedvezményezett is visszamondta a részvételt a Covidos megbetegedések növekvő számáról szóló hírek hallatán – magyarázta lapunknak Tischler Ferenc, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára.

A Szentgyörgyről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Nagyváradról és Gyulafehérvárról érkezett mozgáskorlátozottak között sok a visszatérő, ők alkotják a többséget, idén pedig úgy adódott, hogy közöttük is többségben vannak azok, akik a csendesebb, nyugodtabb programokat szeretik, ezért a program is az utolsó napig alakult olyanformán, hogy nekik kedvezzen: része volt a múzeumlátogatás, városnézés, a kézműveskedés, népdal-előadás meghallgatása. Nem hiányoztak azért az adrenalin-tartalmú tevékenységek sem, tegnap délután például a szentgyörgyi motorosok vitték el egy körre a mozgássérülteket, illetve paintballozás is szerepelt a programban.

Mindemellett azonban bőven van idő, lehetőség arra, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek a résztvevők, megerősítsék kapcsolataikat. Mivel sokuknak van immunológiai betegsége, érzékenyebbek a vírusokra, így ők az elmúlt két év alatt nem vagy alig jártak ki a házból. Sokakat megviselt a járványidőszak, nem is beszélnek erről szívesen – mondta a főtitkár.

Először van a benedekmezői táborban Ambrus Borbála, a 32 éves, izomsorvadásban szenvedő fiatal nő, akit édesanyja kísért el a táborba. Borbála titkárnőként dolgozik egy marosvásárhelyi egyetemen, tevékeny társadalmi élete segít jobban elviselni az állapotát. Munkahelyi programja miatt kezdetben bizonytalan volt az eljövetele, de nem bánta meg döntését, nagyon jól érzi magát, és máris tervezi a visszatérést. A tábort megelőzően egy netes csoportban már megismerkedett a Hargita megyei csoport tagjaival – ugyanis ő az egyedüli marosvásárhelyi résztvevő –, így nem voltak számára teljesen idegenek a személyes találkozáskor. Külön értékelte, hogy magyarok és románok is vannak a csoportban, mert úgy véli, a román civil egyesületek nem foglalkoznak túl sokat a mozgáskorlátozottakkal.

Az idei tábornak szerencsés módon alakult a költségvetése, így most ezen a téren nem adódtak gondok, nem kellett a nadrágszíjat meghúzni: a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és egy nemzetközi szervezet is támogatta a szervezést, no meg a Máltai Szeretetszolgálatnak is benne van az önrésze.

– A 20. tábor végén mi egy nagyot akartunk ünnepelni, de aztán tekintettel a résztvevőkre, átkereteztük a dolgokat: lezárjuk ezt a húsz évet, és majd jövőre, a 21. táborban ünnepelünk, egy új ciklus kezdetén.

Reméljük, akkor sokan eljönnek majd – mondta Tischler.