Új életet lehelni a fába

Bensőséges ünnepséggel köszöntötték családtagjai, barátai és tisztelői 80. születésnapján Haszmann Józsefet, a Csernátoni Népfőiskola vezetőjét, fafaragót szobrászati kiállításának megnyitójával egyszerre. Természetesen, mivel életük és munkásságuk páratlan módon fonódott egybe, az alkalom nem lehetett volna teljes az ikertestvérre, a tavaly elhunyt Haszmann Pálra való emlékezés nélkül.

Az embernek óhatatlanul is az jutott eszébe családtagjai körében látva Haszmann Józsefet – legszűkebb családja is négy lányt és hét unokát számlál, és persze feleségét, aki mindehhez a hátországot biztosította –, hogy sok, nagyon sok ilyen székely családra volna szükségünk a megmaradáshoz. Olyan nagycsaládokra, amelyek értelemmel, tartalommal, hittel élik a hétköznapokat, dolgoznak és alkotnak, értéket teremtve és hagyva hátra.

A vasárnap délutáni esemény helyszíne nem is lehetett más, mint a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, amely – mint Dimény-Haszmann Orsolya felvezetőjében elmondta: jövőre működésének fél évszázadát ünnepelheti. Nehéz időkben, küzdelmes években álmodta meg az ikertestvérek édesapja a múzeumot, és talán maga sem hitte volna, hogy fiainak és azok családjainak köszönhetően ez az álom mivé teljesedik majd ki.

Jánó Mihály művészettörténész segített a közönségnek strukturáltan látni a kiállított munkákat, tematikák szerint igyekezett csoportosítani azokat, néhány gondolati mankót is kaptunk az értelmezésükhöz, de meghagyta azt a szabadságot, hogy – Haszmann József szándéka szerint – a befogadó a maga érzéseinek, hangulatának, tapasztalásainak függvényében kapcsolódjon a szobrokkal, és adjon azoknak saját értelmezést.

A fafaragványok szervesen illeszkednek a helyszínbe, amint Vetró András szobrászművész a művek méltatásában elmondta: lehetőséget kaptak arra, hogy a zsúfoltságból kiemelve megteremthessék saját terüket. Kiemelte: Haszmann József új életet lehel a lombjaitól, gyökereitől megfosztott fába, uralkodik az anyagon, de nem zsarnoki módon, hagyja beszélni annak sajátos nyelvezetét. A gyötrődést, embertelen fájdalmat okozó kínszenvedést sajátos módon faragja fába, nem képzeletbeli, hanem átélt fájdalmak halmazát vési az idő vasfogával viaskodó anyagba.

Az ünnepelt lányai közül a legfiatalabb, Virág Ágota mondott köszönőt a család nevében, humorral fűszerezett beszédéből áradt a szeretet, a hallgatóság picit bepillanthatott abba is: milyen is az élet öt nő társaságában. Szavaiból az derült ki, hogy megbízható, erős morális iránytűt kaptak édesapjuktól, a munka iránti alázatra, emberszeretetre nevelte lányait, valamint vallásos hitre, ami a munkáiban is visszaköszön.

Kelemen-Haszmann Sarolt, az egyik unoka népdalai, illetve a Ráduly Lala előadásában meghallgatott ároni áldás voltak a család meglepetésajándékai, együtt a Csernátoni Füzetek különkiadásával: az iker-lapszámot olvasgatva a Haszmann testvérek lépnek közelebb hozzánk, ugyanakkor a kiállítás egyfajta katalógusául is szolgál.