Amint arról röviden hírt adtunk, politikusok, üzletemberek és a civil szféra szereplői tanácskoztak a kézdivásárhelyi minorita rendházban az épület további sorsáról. Eddig több elképzelés született, hogy miként lehetne megtölteni élettel az ingatlant, az eddigi tapasztalatok alapján a múlt pénteki megbeszélésen elhangzott ötlet tűnik a legéletképesebbnek.
A kerekasztal megbeszélést Fejér László Ödön szenátor hozta tető alá, aki Böjte Csaba atyával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével immár egy évtizede dolgozik azért, hogy a reprezentatív, értékes barokk épületegyüttes megmaradjon az utókor számára, illetve hasznosítható is legyen.
A megbeszélés moderátoraként Nagy Zoltán megyei tanácsos mutatta be az egyik teremben tartott tanácskozás résztvevőit: Gáj Nándort, a sepsiszentgyörgyi Népművészeti és Népiskola igazgatóját, Berszány Tibort, a Bertis Kft. tulajdonosát, Albert Zoltánt, a Zabola Estate képviselőjét, Petrovics Ágnest, az Izabella Boutique Hotel tulajdonosát, Szabó Károlyt, a Visit Hargita vezetőjét, László Endrét, a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Klaszter elnökét (a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Ipari Kamara alelnökét), Gazdag Balázst, a sepsiszentgyörgyi Park Hotel képviselőjét, Deák Gyöngyvért, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület elnökét, Fejér László Ödön szenátort, Mayer Gyulát, a veszprémi Séf Iskola alapítóját, Németh Katalint, az iskola igazgatóját, Bokor Tibor polgármestert és Böjte Csaba ferences testvért.
A megyei önkormányzat képviselője elsőként Bokor Tibor polgármesternek adott szót, aki ismertette, hogy a városháza miként próbálkozott az épület felújításával, milyen partnerségi viszonyban vannak Böjte Csaba alapítványával, majd arról biztosította a jelenlévőket, hogy minden építő jellegű kezdeményezésben társak lesznek.
Fejér László szenátor arról beszélt, hogy miként kereste meg Csaba testvért, kérve, legyen partner a rendház felújításában, és tulajdonképpen ezzel a lépéssel, majd a Gyermekkéz Baráti Társaság megalakulásával kezdődött meg az a folyamat, aminek köszönhetően a 4400 négyzetméteres ingatlan visszanyerte régi pompáját. Már az építkezés elején Csaba testvér jelezte: László, nem az lesz nagy gond, hogy ezt felújítsuk – jóllehet nem volt egyszerű megmenteni az épületet –, hanem hogy lélekkel megtöltsük. A vargák, a céhek városában vagyunk, ezt szeretnénk erősíteni, hiszen egykoron Brassó után Kézdivásárhely volt az a város, amely szakembereket adott ezen a környéken. Ezért vagyunk itt, hogy lépést tegyünk ennek irányába – hangsúlyozta a szenátor, hozzátéve, ezért is keresték meg a veszprémi Séf Iskolát, hogy ebben legyen partnerük.
Kétféle oktatási rendszerben gondolkodnak
Németh Katalin a veszprémi SZC „SÉF” Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskolát mutatta be, amely remélhetőleg fiókot nyit Kézdivásárhelyen, elmondva azt is, hogyan képzelik el a háromszéki oktatásukat, a Séf Iskola kistestvérében miként zajlana a tanítás.
„Egy átgondoltabb szakemberképzésben látnánk a jövőt. Nem egy zárt csoport, hanem széleskörű, többszereplős stratégia lenne, amelyben a térségben fellelhető valamennyi fontos cég részt tudna venni. Szem előtt kell tartani a magyar és a helyi jogszabályokat, áthidaló megoldást kell találnunk. Ha a magyar jogszabály szerint dolgozunk, akkor abba a szabályrendszerbe kellene becsatolni azt itt képzésre jelentkező tanulókat. Egyik megoldást az jelentené, hogy esti oktatási rendszerbe kapcsolnánk be egyrészt távoktatási, illetve kilátogató tanárok segítségével a tanulókat az iskolánkba. Többféle konstrukció merül fel, egyrészt beszélhetünk egy intenzív, nyolc hónapos képzésben, a nálunk már létező tanfolyamokhoz való becsatlakozással, ami révén a vendéglátás-turizmus teljes palettája le van födve. Hogy ne essünk túlzásokba, lépésenként fejlesztenénk, első körben a panziós-vendégfogadós képzésre fektetnénk hangsúlyt, ezt egészítenénk ki menet közben további kompetencia-képzésekkel, amit eddig is Mayer úr képviselt itt, különböző cégeknél. A nehézséget ez esetben az jelenti, hogy a résztvevőknek kétszer ki kellene utazniuk Magyarországra, részt venni egy ágazati alapozó, illetve egy szakmai záróvizsgán. Ami előny, hogy ingyenes a képzés a kettős állampolgársággal rendelkezők számára, és az egész Európai Unióban elismert szakképesítést kapnak. A másik lehetőség egy hosszú távú gondolkodás részünkről: kéttengelyű duális képzésről van szó, ami rendszerszintű megoldást jelentene a helyi humánerőforrás-gondokra. Ez hároméves helyi szakképzést jelent, kiegészítve további kétéves magyarországi utánképzéssel, persze mindkettő után Europass minősítésű oklevelet kapnának, ez idő alatt Eramus programban vehetnek részt. Ebben innen már vettek részt nálunk tanulók” – magyarázta az igazgatónő.
Tudásra van szükség
Mayer Gyula arról beszélt, hogy miért szükséges az alapos szakemberképzésre, a „papírgyűjtés” helyett tartalommal feltöltött oktatásra helyezni a hangsúlyt. „A legfontosabb ebben a szakmában az, hogy a vendégből törzsvendég legyen, ehhez kell a jó személyzet. Ehhez jó tanárok szükségesek, akik nap mint nap ebben a szakmában dolgoznak. A nyelvismeret nagyon fontos ezen a területen, de olyan kell oktassa a diákokat, aki nem az irodalmi nyelven tanít, hanem a szakmai nyelvet osztja meg, adja át. Rengeteg fontos apróság van, amit meg kell tanulni. Például a vendégnek pincérnek kell látnia a vendéglátóst és nem szintén vendégnek, magyarán, az öltözködés is nagyon fontos, és sajnos sok helyen erre is keveset adnak” – magyarázta egyebek mellett a projekt lebonyolítását felvállaló Mayer Gyula.
Diplomagyár helyett szakmát
A felszólalásokat követően következett az ötletelés, a lehetséges gondok megoldása, a kihívások értékelése. Az is elhangzott, hogy súlyos szakemberhiánnyal küszködik minden egyes terület, legyen szó vendéglátásról vagy más egyébről. Ezt Romániában az okozza, hogy tönkretették a szakképzést, líceumi oktatásra fektetve a hangsúlyt.
A jelenlévők szerint az sem különösebben hízelgő a mai egyetemi oktatásra nézve, hogy a magasiskolák gyakorlatilag diplomagyárak, néhány kivétellel papírt és nem valós tudást adnak a diákoknak. Az érték nélküli egyetemi képzés csapdájába beleesnek a szülők és fiatalok egyaránt, néhány elfecsérelt év után a friss diplomás pedig azzal szembesül, hogy valós tudás hiányában képtelen elhelyezkedni vállalkozásoknál, ugyanis a cégeknek nem papírral, hanem tudással rendelkező alkalmazottakra van szükségük. Ilyenkor az történik, hogy jobb híján vándorbot kerül a kézbe, és az illető elmegy Nyugatra mosogatni – hangzott el. Erre kínálna megoldást a Kézdivásárhelyre tervezett iskola is.
Mivel a fiatalok zöme egyetemen szeretne továbbtanulni, felmerült: vajon lesz majd elegendő diák, aki szakmát tanulna? Mayer Gyula szerint igen, főleg, ha kellő motivációt kapnak a fiatalok vagy más érdeklődők.
Berszány Tibor elmondta: a Bertis cégcsoport kiemelten lényegesnek tartja a szakképzést, ugyanis ők is látják: égetően fontosak a valós tudással rendelkezők, így ő mind anyagiakkal, mind a szükséges gyakorlati háttér biztosításával támogatná a projektet.
Böjte Csaba kifejtette: hogy Székelyföldön megmaradjunk, szükség van az ilyen oktatásra, az általa vezetett alapítvány ezen is dolgozik, és szeretne a továbbiakban dolgozni. „Nem muszáj mindenkinek egyetemi diplomája legyen. Viszont úgy kell az iskolát megvalósítani, hogy úgymond ne legyünk konkurenciája a szent tehénnek tartott állami iskoláknak és egyetemeknek, hanem közöttük kell megtaláljuk a helyünket. Az elképzelés jó, én is voltam Veszprémben. Megkerestem Csák János kultúráért és innovációért felelős minisztert, vázoltam a gondolatainkat, és neki is tetszett a terv. Én részemről nagyon örvendek, hogy idáig jutottunk, és remélem, hogy elindul az iskola” – summázott az atya.