Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Majdnem napra pontosan nyolcéves a román labdarúgó válogatott himnusza, amelyet a 2014. október 11-i, bukaresti román-magyar Európa-bajnoki selejtező „tiszteletére” tettek közzé alig néhány héttel korábban, arra kérve-kérlelve a szurkolókat, tanulják meg jól, és énekeljék, harsogják majd a mérkőzés óráiban. Nem törzs-szurkolók műkedvelő munkája volt a himnusz, hiszen a Román Labdarúgó-szövetség pályázatot írt ki elsősorban hivatásos zenészek, költők számára. Az 1970-es években alapított Iris rockegyüttes lett a nyertes. Rossz nyelvek vagy jól értesültek szerint az akkori szakszövetség elbíráló testületét nagyon megfogta egy mondatrész, egy sor a himnuszból. Mindjárt idézzük.
A stadiondalok ritmikusságát, az éneklőszócskák hosszas ismétléseit tökéletesen magában hordozó sporthimnusz figyelmezteti a román válogatott játékosait, hogy „ma vagy győzünk, vagy meghalunk, életünket adjuk a csapatért, félelmet nem ismerünk, egy egész nemzet harcol…”, stb. stb., ahogy ez szokás. A lelkesítő szakaszok után refrénként kéttucatnyi „ale” következik „most vagy soha” beékeléssel, a vége pedig igencsak meredek, amikor így buzdít: „Gyerünk rájuk, gyerünk az anyjukra!”
Focikedvelők tudhatják, a dalból nem lett sláger. Elfeledték. Ennek három oka lehet, együtt vagy külön. A himnuszavató bukaresti mérkőzésen Dzsudzsák Balázs szabadrúgásból óriási gólt ragasztott a román kapuba, 1-1 lett a végeredmény. A magyar győzelem is ott volt, ott maradt Nikolics jobb lábában. Második ok az lehet, hogy az emberi jogvédő szervezetek figyelmeztettek, a himnusz szövege szóról szóra idézi Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor egyik kedvelt jelmondatát.
A himnuszt komoly fenntartásokkal fogadók vagy elítélők közül erős volt azoknak a hangja, érvelése is, akik az utolsó mondatot kifogásolták. Hogyhogy gyerünk az anyjukra?! Mi akar ez lenni?! A szerzők s a szurkolók képviselői találtak magyarázatot. Szerintük azt jelenti a mondat, nemcsak az ellenfél játékosainak, hanem az anyáiknak, egész nemzetüknek tudniuk kell, hogy a románok győznek. A szakszövetség azóta is tagadja, hogy a himnusz közzétételét, avatóját a román–magyar mérkőzésre időzítették volna…