Kincsőrző almanach

A karácsonyi erdélyi és magyarországi könyvpiac különleges darabja a Székely Kalendárium. A háromszázhatvan oldalas kiadvány a paraszti hagyományoknak is nagy teret szentel, így többek között Seprődi János zenetudós munkásságát is taglalja.

 A kalendáriumoknak jelentős tradíciói vannak a Kárpát-medencében, hiszen a paraszti kultúrában gyakran egy egész évre szolgáltak olvasnivalóul, s a méretes naptári melléklet a konyhát vagy a tisztaszobát díszítette. Az idő előrehaladtával, s az olvasási szokások változásával az évkönyvek népszerűsége ugyan mérséklődött, de a kiadványok iránt még mindig van érdeklődés. Különösen igaz ez, ha a szerkesztők a tartalmát érdekfeszítően állítják össze.

A Pro Press Egyesület Székely Kalendáriuma különösen lebilincselő olvasmány: történelem, kis színesek, a népi hagyományok jelennek meg az oldalakon. A Hagyományok Házához beérkezett példányban különösen az utóbbiak számunkra a legérdekesebbek. A lapokon jeles napok szokásvilága elevenedik meg, a zalánpataki falumúzeum kincseit ismerheti meg az Olvasó. Különösen érdekes a Seprődi János (1874-1923) folkloristáról publikált anyag. Kelemen László, a Hagyományok Háza Erdély Alapítvány elnöke, zeneszerző egészítette ki a leírtakat:

„Seprődi János zenetörténész és folklorista kultusza Erdélyben még él, ez az ismertség Kibéd és környékén, a székely Sóvidéken és Udvarhelyszéken a legerősebb. A tudós szülőfalujában Kibéden méltó módon ápolják emlékét, egyesület viseli a nevét, a szülőházát megjelölték és a település központjában mellszobra is látható. A népzenészek körében különösen ismertek korai, pótolhatatlan kibédi gyűjtései; neki köszönhetjük a kibédi táncok első leírását. Mivel a falu szülötteként benne élt e kultúrában, a leírások meglehetősen pontosak, s mind a mai napig fontos támpontot adnak a visszatanításukhoz. Ennek nyomán Seprődi hozzájárult, hogy Kibéd és környéke mind a mai napig megőrizhesse táncos-zenés hagyományát. Egy adalék: Bartók első népdalénekese, egy szolgálólány is kibédi volt.

Seprődit amatőr zeneszerzőként is ismerték, népszínművekhez írt zenét, de népszínművek is kikerültek kezei alól. A hagyomány szerint – a kor szellemének megfelelően – nem tett különbséget a népdal és a népies műdal között. Visszatekintve, munkásságából az eredeti népdalok a legértékesebbek.

Zenetörténész tanárom Benkő András, Almási Istvánnal közösen 1974-ban a Kriterion Kiadónál Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel adott ki egy tanulmánykötetet. Könyvtárakban hozzáférhető, s mindenkinek ajánlom, én is nagyon sokat tanultam belőle. Abban a szerencsés helyzetben is voltam, hogy lánya, Seprődi Ilonka néni tanárom volt a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban. A családi zenei vonal tehát folytatódott, s folytatódik, hiszen Ilonka néni fia Orbán György, a Kossuth-díjas zeneszerző.”

Csermák Zoltán (Hagyományok Háza)