Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az Incze László Céhtörténeti Múzeum identitás és nemzettudat formáló, illetve erősítő feladatában lényeges szerepet tölt be az erdélyi magyar vizuális kultúra közvetítése. A Banner Zoltán művészettörténész által körülhatárolt székely festőiskola tagjai közül többen vonultak már fel a múzeum időszakos kiállítótermében, e sort gazdagítja Bodosi Dániel is.
Oscar Wilde szerint nem volt köd Londonban, míg a költők és festők meg nem tanították az embereket észrevenni benyomásának titokzatos báját. Székelyföldön Nagy Imre Csík, Bordi András Marosszék, Márton Árpád Gyergyó, Páll Lajos Korond, Kusztos Endre Szováta, Forró Antal Kézdimartonos és Incze István Kézdivásárhely környékét láttatta új, magasztos megvilágításban, Bodosi Dániel pedig Erdővidékre derített fényt. Művészi értékké emelve reprezentálják szülőföldünk tájait, településeit, és ezáltal igyekeznek megfejteni a bennük élő emberek sorsainak titkát. Bodosi „(…) abban tükrözi a szülőföld valóságát, ami még az ott élők számára is ismeretlen volt eddig: a színek, a fények, a levegő és a belső létformák elemeitől szőtt látomásosságban.” (Banner Zoltán) Egyéni világlátását megismerve eget nyit egy olyan édeni vidékre, amelyik örök napsütésben úszik.
A kiállítás kurátora és házigazdája Lénárt Tamás művészettörténész, a kiállított képeket Jánó Mihály művészettörténész méltatja, szavalatával közreműködik Józsa Irén magyartanár.
Bodosi Dániel Baróton született 1913. július 27-én hétgyermekes gazdálkodó család negyedik fiaként. Édesanyja korai halála után asztalosinasnak szegődik Sepsiszentgyörgyre, majd Brassóba, ahol 1937-ben baleset következtében jobb kezére nyomorék marad. Brassóban találkozik Litteczky Endre szatmári vándorfestővel, akinek hatására festőszereket vásárol. Nagy Imre útmutatására és Jaksics Tibor hadnagy ösztönzésére 1941-ben felvételizik a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Rudnay Gyula tanítványaként a népi életforma tájegységi, néprajzi és embertani jellegzetességei iránt érdeklődik. 1944 őszén visszatér Barótra, ahol testvérével, Andrással együtt mezőgazdálkodással és méhészettel foglalkoznak. A helyi néptanács megbízására plakátokat és díszleteket tervez színházak és művelődési házak részére. Egyéni kiállításokat rendez Sepsiszentgyörgyön (1973), Székelyudvarhelyen (1974), Kolozsváron (1983), Bukarestben (1983), Uzonkafürdőn (1977), Baróton (1974, 1994, 1997, 2005). A művész 2006 augusztus 30-án, 93 éves korában hunyt el.
(közlemény)