Egy hónapnyi utazás, avagy megtapasztalni, hogy milyen is Görögország biciklivel

Bocskai Csaba informatikus már középiskolás korában célul tűzte ki, hogy legyalogol Görögország legdélebbi csücskéig. Később úgy döntött, inkább kerékpározik. Októberben megvalósult a nagy álom, erről mesélt hétvégén az érdeklődőknek.

A Görögországot hosszában átszelő biciklitúra ötlete több mint egy évtizedig elevenen élt Csabában, aki a megvalósítására való felkészülést már 12 éve megkezdte – hangzott el a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karán megtartott előadásának felvezetőjében. Bevezetésképpen egy kisebb kihívást állított maga elé: azt, hogy a forrástól, a Gyergyói-havasoktól kezdve az Olt-folyó teljes 615 kilométeres hosszán végiggyalogol. Ez 2014-2016 között több szakaszban meg is történt, majd 2019-ben egy nagy bulgáriai kerékpáros túrával folytatódott a hosszas terhelésre való felkészülés.

Aztán eljött az idő a nagy kalandra

Idén megérett az idő a nagy útra. A dél-bulgáriai Kardzhali városától a Balkán-félsziget legdélebbi pontjáig kitűzött útvonal teljes hossza 1400 kilométer volt. Az időpont megválasztása igen körültekintően történt: mivel tavasszal déli ellenszelek nehezíthetik a kerékpárosok életét, nyáron a hőség izzasztja meg őket, késő ősszel pedig a sok csapadék okozhat kellemetlenséget, ezért az október mutatkozott optimális időablaknak a túrához.

Rengeteg számítás előzte meg ugyanakkor az indulást, például az, hogy az adott szakaszokon mennyi kilométert tehet meg oly módon, hogy a terhelés megközelítőleg egyenletes legyen. Mindezen számításokból nem hiányzott a csomag súlya (24 kilogramm), a szükséges kalóriamennyiség, az ellenszél és az emelkedők által okozott lassítási faktor sem – szóval kerékpárosunk a tervezésbe igen sok energiát fektetett.

Csaba október 11-én indult el a nagy útra; Kardzhali városáig vonattal utazott, onnan pattant kerékpárra. Helységen belül biciklizésre alkalmatlan, helyenként veszélyes, rossz utak rontották a hangulatát. Kerékpárút kevés volt, és igencsak kritizálható kivitelezésben – éppen mint Románia legtöbb településén.

Sokszor az autópályák mellett haladó országutakon sokkal jobban tudott haladni, máskor viszont még földutakra is rákényszerült. Így igen sokszor lehangoltan látta, hogy milyen szemetes az utak mente, és meggyűlt a baja a falkákban támadó, nagy testű kóbor kutyákkal is, amelyek ellen azonban riasztóval és paprikaspray-jel felkészülten nézett szembe.

Esztétikai élményt jelentettek azonban a különféle építmények – gyárak, buszmegállók, üzletek – falairól visszaköszönő nagyméretű festmények, és szép emléket jelentenek az útszéli gyorsbüfék, a „kantinák” is, amelyek kínálata ugyan elég egyhangú volt, viszont a benne dolgozó emberek többnyire szívélyesek és közvetlenek voltak.

Sok kellemetlen élményben volt része

A nagy túra egyébként 75 százalékban kellemetlen élményeket tartogatott az utazónak, a megéltek csak igen kicsi hányada szerepel Csaba emlékei között kiemelt helyen. Többször előfordult, hogy a Komoot biciklis applikáció rossz útra navigálta, de az is megtörtént, hogy a lefoglalt szállást visszamondták a tulajdonosok, így vagy tovább kellett menni a következő településig, vagy fel kellett húzni a kis sátrat.

Ez nem volt túl komfortos, tekintve, hogy általában éjszakánként 5 Celsius fokig is lecsökkent a hőmérséklet. Ráadásul az éjszakai zajok is igen nyugtalanítóan hatottak rá, így a pihenése igencsak felemásra sikeredett. De a lényeg, hogy minden kellemetlenség ellenére, minden félelmet legyőzve november 9-én kitette a pontot a nagy túra végére.

Fotó: Bocskai Csaba