Agresszív diák, elkeseredett szülők, tehetetlen rendszer

Végső megoldásként kereste meg szerkesztőségünket az egyik sepsiszentgyörgyi általános iskolai osztály szülői bizottsága, akik már képtelenek elviselni, hogy az osztályközösség egyik diákjának rendkívüli agresszivitása gyermekeiket veszélyezteti.

Az integráló szemléletű romániai oktatási rendszerben a speciális nevelési igényű (rövidítve SNI-s, román rövidítéssel CES-es) gyermekeket hagyományos iskolai tanrendszerben és osztályokban tanítják, ám néha az ő tanuláshoz és közösséghez való elvitathatatlan joguk szembekerül a többi gyermek tanuláshoz és biztonsághoz való jogával. Ez a helyzet állt elő a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola egyik ötödik osztályában, ahol a szülők már arra a pontra jutottak, hogy ha az illetékesek nem oldják meg valamiképpen a helyzetet, az összes többi gyermek az osztályból áthelyezését fogja kérni egy másik általános iskolába. Minderről az osztálybizottságban a szülőket képviselő anyuka, Marton Enikő számolt be a Székelyhonnak.

Rendőrségi ügy lett az egyik esetből

Elmondása szerint a szóban forgó és sok indulatot felkavaró gyermek főleg szünetekben üti-rúgja társait, és már sokszor veszélyeztette azok testi épségét: egyik kislány kabátjának csuklyáját úgy meghúzta, hogy az később nyelési nehézségekkel került a kórház sürgősségi osztályára. Ott a személyzet a rendőrséget is értesítette, így a bántalmazásról törvényszéki látlelet is készült.

Fém szájpadlástágítót viselő másik osztálytársát szájbaverte, és csak a szerencsén múlott, hogy a fém nem tört el, mert annak igazán súlyos következményei lehettek volna. Ezek csak a súlyosabb esetek, a kisebb incidenseket nem is tartják számon – mondta Marton Enikő.

Egy másik anyukával is beszéltünk, akinek kislányát minden előzetes jel vagy provokáció nélkül hátulról megrúgta, de a szülő szerint arra is volt példa, hogy a gyermek pornófelvételt mutatott az osztálytársainak – mindezt úgy, hogy kötelező módon le kellett volna adni telefonját az iskolai idő alatt. Az értesítőtábláról levett gombostűkkel is többször szurkálta társait. 

A gyereket nevelői karatéedzésekre is beíratták, feltehetően azért, hogy vezesse le az energiáját, de ettől a gyermek csak még veszélyesebbé vált társaira – vélekedik a szülők képviselője, aki szerint az említett gyerek az órák idején is rendkívül zavaróan viselkedik, emiatt a többi gyermek sem tud figyelni, tanulni. Marton Enikő eddig többször is írásban kérte az iskola vezetőségétől a helyzet rendezését.

A háttér sok mindent megmagyaráz, de ez nem elég

Az agresszív gyereket  – testvérével együtt –  több éve egy most már nyugdíjas házaspár neveli, jelenleg gyámokként. Az összes gyermek biztonságát szavatolni az iskola dolga lenne, de hosszú ideje nem történik semmi – reklamált a minket megkereső szülő –, kifizették őket azzal, hogy mindenkinek joga van tanulni.

„A mi gyerekeinknek is joguk van tanulni és épségben hazajönni az iskolából” – szögezte le a Székelyhont felkereső anyuka. Az igazgató felkérte a nevelőapát, hogy felügyelje fiát szünetekben, de ő elzárkózott ettől, a nevelőanya szerint pedig a fiúval nincsen baj, ő „csak játszik” a többiekkel, de a tanárok nem megfelelően kezelik az iskolában, nem jól viszonyulnak hozzá.

Ez az álláspont már ismert az igazgató és a gyerekkel már korábban kapcsolatba kerülő tanfelügyelőség, valamint a többi szülő számára is, akik egybehangzóan állítják, a nevelőanyát ebből a hitéből nem lehet kitéríteni. A nevelőszülőkkel mindeddig nem sikerült beszélnünk, hiszen sem az igazgató, sem az osztályfőnök (aki egyébként elzárkózott a sajtóval való kommunikációtól) nem adhatta meg elérhetőségüket, de amennyiben reagálni szeretnének, az álláspontjuk képviseletére nekik is megadjuk a lehetőséget.

Nincs jó megoldás

Múlt hét elején az ügyben megkerestük Bokor Attila speciális oktatásért felelős Kovászna megyei tanfelügyelőt, aki előtt régóta ismert ennek a gyermeknek a problémája. Mint megtudtuk, a fiú egy másik lakónegyedi iskolában végezte el az elemit, de akkor a szülők kérték, hogy helyezzék át a lakóhelyéhez legközelebb eső Váradi József iskolába.

A gyermeknek az illetékes szakértői bizottság kiállította a bizonylatot, mely szerint a fiú speciális nevelési igényű: bizonyítottan nem értelmi fogyatékos, egyéni helyzetben jól teljesít, együttműködő, de viselkedészavaros, már korábbi iskolájában is volt példa a mostanihoz hasonló konfliktushelyzetre, melynek megoldása szintén a tanfelügyelőség, a gyermekjogvédelem közbelépését igényelte.

Bokor Attila elmondta, 820 SNI-s gyermek van Kovászna megyében, de rajtuk kívül is sokan vannak, akiknek nincs erről papírjuk. Van köztük gyengénlátó, hallássérült, diszgráfiás, diszlexiás, Down-kóros, hiperaktív, autista – egyre szélesebb a paletta. Van köztük csendes és visszahúzódó, de a gyerekek négyötödénél a részképességzavarok viselkedészavarral is társulnak. Az említett fiún kívül még legalább 40-en a megyében hasonlóan sok fejfájást okoznak az értük felelős felnőtteknek.

Arra is volt már példa korábban, hogy egy gyermek a város minden általános iskoláját megjárta (mert mindenhonnan idő előtt eltávolították), míg valahogy elevickélt a középiskoláig. Ez a perspektíva senkinek sem előnyös: sem a gyermeknek, sem a fogadó iskoláknak. Bár a gyermekeknek szükségük volna rendszeres és módszeres pszichológiai támogatásra, a szükséges 60 helyett a 18 alkalmazásban levő iskolai tanácsadó nem tud eleget tenni minden kívánalomnak. Ugyanakkor „a bántalmazott gyermekeknek és szülőknek is járna a támogatás”, vélekedett a szülői közösség képviselője.

Az érintett fiú problémáját illetően Bokor Attila azt látta lehetséges megoldásnak, hogy szülői értekezleten szembesítsék a gyermek nevelőszüleit a fiú tetteivel és megnyerjék az együttműködésüket, akár olyan formában is, hogy a gyermeket ők felügyelik a szünetben (vagyis gyakorlatilag iskolába kell járniuk vele, ami nem példa nélküli). Ugyanakkor a gyámok igényelhetnék a gyermek orvosi kezelését, viselkedésterápiával kiegészítve.

A tanfelügyelő azonban ismeri az ilyenkor szokásos medikális kezelés hátulütőit is: van, amikor a hiperaktív gyermeknek este beadnak ugyan egy nyugtatót, reggel viszont nem, mert attól túlságosan passzív és tompa lenne az iskolában. De az is előfordulhat, hogy éppen az orvosság hiánya miatt elvonási tüneteket produkál, és attól lesz kezelhetetlenül nyugtalan.

Végre történt valami…

Múlt hét csütörtökére az osztálybizottság szülői értekezletet hívott össze, amelyre az igazgató, az iskola nevelési tanácsadója, Bokor Attila tanfelügyelő és a fiú gyámjai is meghívást kaptak. A tanfelügyelő megkeresésünkre utólag elmondta, mivel a felháborodott szülők az elmúlt héten a tanfelügyelőséget is értesítették a bántalmazásokról, az ügyet a továbbiakban az érintettek meghallgatásával ki fogják vizsgálni. A fiú gyámjai indoklás nélkül hiányoztak, noha az igazgató az osztályfőnök közvetítésével írásban is meghívta őket, természetesen azt is jelezve, miről lesz szó.

A szülői értekezleten Marton Enikő felsorolta a fiú eddigi agresszióit, és felrótta a tanintézmény vezetőségének a késedelmes fellépést, „amivel meghosszabbították a gyerekek bántalmazásának idejét”. Az igazgató a maga során elmondta, hol tartanak most az ügy megoldásában, vagyis közölte a már korábban megszületett döntést: a gyermek magaviseletét a második modul végén levonják 4-esre és 5 napra felfüggesztik a tanórákról. Az erről szóló határozatot a nevelőszülőknek is kiközölte az iskola, ugyanakkor az igazgató a gyermekjogvédelemnek is jelentette az ügyet, kérve közbenjárásukat.

Lazar Raimond Adrian igazgató álláspontját is nyílt alkalmunk megismerni. Az intézményvezető elmondta, az iskola követte a különböző jogszabályokban leszögezett eljárást, ami a diákok szankcionálási (büntetési) módjára vonatkozik: csak az erőszakellenes bizottság vizsgálja ki az ilyen eseteket, ez javasolhat szankciót, amit a nevelőtanácsnak jóvá kell hagynia. A tanács már korábban összeült, utóbbi testület pedig múlt csütörtök délutánra volt összehívva, akkor született meg a gyermek ötnapos felfüggesztéséről szóló döntés. Ez viszont csak januárban léptethető életbe, hiszen mire lejár az intézkedés elleni fellebbezésre szánt ötnapos (gyakorlatilag egyhetes) időintervallum, ki kell adni a téli vakációt.

Arra vonatkozóan, hogy a szülők nehezményezték, hogy senki nem készítette fel őket egy problémás gyermek érkezésére, az igazgató így érvelt: „ha bementem volna, és azt mondtam volna, hogy jön egy ilyen és ilyen gyermek, a szülő joggal róhatná fel nekem, hogy startból az ő gyereke ellen hangolom a közösséget. Ráadásul annak a valószínűségét sosem lehet kizárni, hogy a gyermek egy új közösségben valamit változtat a viselkedésén, talán jobban beilleszkedik – kivéve, ha már eleve ellenszenvvel vagy félelemmel viszonyulnak hozzá. Egyik gyermek sem templomajtó, de az érintett gyerek agresszióit már nem lehet tolerálni. Lehet, hogy az amit én ez ügyben megtettem, a szülőknek nem volt elég gyors vagy kielégítő megoldás, de jobbat – ami ugyanakkor törvényes is – ők sem tudtak javasolni.

A jogszabályok szerint az iskolai magatartásnormákat sértő gyermeket háromszori ötnapos felfüggesztés után lehet a tanintézményből eltávolítani.”

Cikkünk nem egy tanintézmény lejáratásának szándékával született. Arra szeretnénk rámutatni, hogy olyan – és egyáltalán nem egyedi – esetről van szó, amelyben gyakorlatilag mindenki szenvedő fél, még a bántalmazó gyermek is. Őt, aki szintén korábbi traumák áldozata, kiközösítik, míg a hozzá hasonlók osztálytársait az állandó feszültség, az elszenvedett agresszió traumatizálja, és akár súlyos testi sérülés veszélyével is szembe kell nézniük. A szülők joggal féltik gyermekeiket, a tanárok pedig gyakorlatilag több tűz között vannak, hiszen nekik tanítaniuk is kell és nem foglalkozhatnak csupán egyetlen gyermekkel az órán, miközben fegyelmezési lehetőségeik is korlátozottak.

Címlapfotó: Pixabay