Téltemetés lesz Kézdivásárhelyen

Úgy tűnik, az időjárási körülmények idén a szervezők kezére játszanak, hiszen most igazi tél honol Kézdivásárhelyen. Ezt, mármint a telet tervezik eltemetni szombaton a torjai hagyományőrzők és a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés tagjai.

A farsangi vigadalom helyszínét ezúttal is a céhes város főtere képezi, ahol tavaly kevésbé kedvezett hozzá az időjárás, hiszen alig lehetett havat találni. (https://szekelyhon.ro/aktualis/az-ordog-unnepe-kezdivasarhelyen) Most viszony minden feltétel adott egy vérbeli téltemetéshez!

A gyülekező helyszínéül ezúttal is a helyi turisztikai iroda előtti sáv van kijelölve, ahová 11 órára várnak minden érdeklődőt – tájékoztatott a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés részéről Tóth László újságíró. A szervezők mellett remélhetőleg ott lesznek Torja, Nyujtód, Lemhény, Bereck és Kézdivásárhely hagyományőrzői is, ki lovon, ki lovas szekéren, ki gyalog. Nem marad el a menyasszony, a vőlegény és ilyenképpen a házasságkötés sem, miközben a farsangi hangulat biztosításáról belevaló zenészek gondoskodnak.

A farsangolók végigvonulnak a főtéren, magát a telet a Vigadó Művelődési Központ előtt temetik el jelképesen, vidám rigmusok kíséretében. Ezt követően a maszkurákat zsíros kenyér, meleg tea, forralt bor várja a Borudvarban – tudtuk meg Hegedűs Ferenctől, a szervező civilszervezet másik oszlopos tagjától.

Amikor az emberek „egymáshoz surolódnak”

A farsang szó német eredetre vezethető vissza: „faseln”. Csivitelést, fecsegést, egyáltalán vidámságot jelent. Erdélyben a középkorra tehető a kialakulása, s e régió (Kézdiszék) semmiben sem maradt le, sőt hagyományokban mesze túlmutat az európai szokáskörön.

A reformáció idején a német hitújítók vallási okokból igyekeztek visszaszorítani a népünnepélyt, amely csak a 20. század elején éledt újjá. Hogy a reformációkor milyen eszközökkel tilalmazták a farsangot vidékünkön, arról írásos dokumentumok nincsenek. Ám arról már vannak, hogy a 19. század elején milyen hivatalos rendeletek, körlevelek íródtak, amelyeket Kézdiszék minden falujában minden vasárnap a templom előtt a falubíró felolvasta. 1813: „a Maszkarás Bálok, közönséges táncok, vigasságok sokuk ne legyenek, mert olyan alkalmatossággal az Emberek összeborulnak, és egymáshoz surolódnak. Egymást kézzel illetik, egymásnak leheletit bészívják, és így egyetlen egy ember által egész sokasságok eltölthetnek betegséggel. Mindenütt az Isten az ő büntető ostorát az országunkban ki kezdette mutatni, ekkor nekünk hivalkodó vígasságok Tántzoktba, dorbézolásokba elegyedni igen illetlen, rút és gyalázatos dolog volna.”

Salamon Ferenc: Itt a farsang, áll a bál (Székely Hírmondó, 1999/1.)

Fotó: Kocsis Károly