Darvay-kiállítás a Vigadóban

Időmozaik címmel március 12-én 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ dísztermében nyílik meg Darvay Tünde erdélyi képzőművész kiállítása. Sokszor fest szabálytalan alakú falemezekre, amelyeket kedve szerint alakít.

Darvay Tünde (Monospetri, 1977. október 4.) 1992 és 1996 között a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumba járt. Utána két évig Bölöni Vilmos grafikus és díszlettervező magántanítványa volt, 1998 és 2003 között a kolozsvári képzőművészeti akadémián tanult. 2004 és 2017 között férjével az Amerikai Egyesült Államokban élt, aktív festőművészként tevékenykedett (2004–2012: Oklahoma, 2013–2017: Colorado). 2017-ben visszatértek Kolozsvárra, ahol folytatja festőművészi tevékenységét, a Szivárvány és a Napsugár gyermeklapok illusztrátora, 2018-tól pedig a Cimbora diáklapé is. Restaurátori munkát is végzett.

Festményeinek többnyire egyedi formájú rámákat készít, amelyek nem keretbe szorítják, hanem inkább kiegészítik a kompozíciót. Képei általában a mindennapi élet eseményeit idézik, de olykor ihletet merít a magyar népmesékből, valamint a görög-római mitológiából is. Az Időmozaik című kiállítása ama időbeli vizuális világ összefoglalója, amit átélt abban a folyamatban, amikor ezeket a festményeket alkotta.

A szerdai tárlatot Lénárt Tamás művészettörténész nyitja meg, zongorán közreműködik Gáspár István, a Molnár Józsiás Általános Iskola zenetagozatos nyolcadik osztályos tanulója.

A művésznő így vall a kiállítás anyagáról: „az Időmozaik című kiállításom számomra összefoglalja azt az időbeli vizuális világot, amit átéltem abban a folyamatban, amikor ezeket a festményeket alkottam. A cím arra utal, hogy az idő nem egyenes vonalú út, hanem egy összetett, egymásra épülő élményekből, emlékekből és pillanatokból álló hálózat. A kiállítás egyszerre több idősíkot mutat be, ahol az idődarabkák összekapcsolódnak, átfedik és befolyásolják egymást – ahogyan egy mozaik darabkái együtt alkotnak egy nagyobb, összetett képet. A kiállítás színei – a zöldek, vörösek, kékek, fekete és fehérek – kontrasztos hatást keltenek, amely fokozza az idő töredezettségének érzését. A rétegzett festékrétegek és a vegyes technikák (pl. kollázsszerű részletek) azt sugallják, hogy az idő maga is egymásra épülő rétegekből áll, ahol a múlt nyomai mindig ott vannak a jelenben. Ez a kiállítás akár az idő természetéről, az emlékezetről vagy a szubjektív időérzékelésről is szólhat.”