Aki csak hagyományos módon írja a tojásokat
A húsvétitojás-díszítés napjainkban újra reneszánszát éli, igaz, a legtöbben bolti f...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Több mint kétezer ember fordul meg évente a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány húsvét előtti foglalkozásain. Az első műhelymunkát 1996-ban szervezték meg, a tojásírás éjszakája – ami maratoninak számít, hiszen tizenhét órán át tart – idén jubilál, tízéves lesz. Arról, hogyan vált a tojásírás hagyománya igazi örömforrássá, Tóth-Birtan Tinka, az alapítvány igazgatója mesélt a Székelyhonnak.
A Míves Ház ajtaján belépve már érezni a forró viaszt gőzét, a gyerekek javában készítik a húsvéti tojásokat. Tóth-Birtan Tinka szerint a tojásírás nem korhoz kötött, sőt időről időre találnak benne újdonságot: új technikákat, mintákat próbálnak ki. Az iskolásokkal csak piros tojások készülnek, de délutánonként, valamint nagypénteken bármennyi tojással jöhetnek az érdeklődők, és nincs korlátozva az idő, amit írással töltenek.
„Kipróbálhatják a többszínű, maratott tojások írását is. Hogyha ennek az ízét valaki megérzi, akkor azt nem lehet abbahagyni. Nagyon bele lehet lendülni, olyan résztvevőnk is akad, aki 30-40 tojással érkezik” – emelte ki az alapítvány vezetője. A foglalkozásokra mindössze kifújt vagy főtt tojást kell hozni – és persze jókedvet.
Az első két évben egy gyimesi tojásíró asszony, Erzsi néni tanította az írást és a kesice (íróka) készítését, azóta a Guzsalyas oktatói önállóan szervezik a foglalkozásokat. A motívumokról, jelentésükről Lőrinczi Etelka árapataki tanítónőtől, néprajzi gyűjtőtől tanultak. „Mi sem ismerjük mindenik jelentését, de amit ő elmesélt, azt továbbadjuk. Minden foglalkozást úgy indítunk a gyerekekkel, hogy először elmondjuk, miért írjuk és nem rajzoljuk a tojást, és hogy a motívumok üzenettel bírnak” – mutatott rá az igazgató.
Minden mintának több változata van, egyéntől függ, melyiket választja. Íme, a főbb motívumok, amelyeket Lőrinczi Etelka tanított:
A Míves Házban több tucat mintából lehet inspirálódni, többnyire árapatakiakból, gyimesiekből és moldvaiakból. Háromszéki minták is léteznek, azonban sokkal egyszerűbbek a moldvaiaknál. Az alapítványvezető felhívta a figyelmet: a Székely Nemzeti Múzeumban található egy tojásgyűjtemény, ott minden vidék mintái megtalálhatók.
„Háromszéken a kétszínű – sárga és piros – tojásnak volt hagyománya. Moldvában készítették a maratott tojást, azaz pirosra festették a tojást, arra írták rá a mintát, és utána beletették ecetbe. Ahol nem volt lefödve viasszal, onnan lemarta az ecet a festéket. És ez pont fordítva néz ki, mert itt a minta lesz piros, és maga a tojáshéjszín az alap” – magyarázta Tóth-Birtan Tinka.
Régi szokás, de nem minden háznál írtak tojást. Viszont minden faluban volt egy-két asszony, akik kérésre elkészítették azokat. Háromszékre például Bodzaforduló környékéről jöttek tojásíró asszonyok. Mára vidéken is sokan „visszatanulták” a tojásírást, egyre több szervezet, egyház hoz tető alá húsvét előtt ilyen típusú foglalkozásokat. „Nagyon sok helyen visszahonosodott a tojásírásnak a hagyománya, ami nagy öröm számunkra. A tavalyi évben két hét alatt majdnem kétezer ember fordult meg nálunk, a Míves Házban, sokan külföldről jönnek haza, de az egykori tanítványaink is rendszeresen visszajárnak. Igazából egy örömteli élmény is, amikor találkoznak, beszélgetnek, és közben írják a tojásaikat” – hangsúlyozta.
Nem nagy ördöngösség tojásírás, de érdemes előtte ellesni a technikákat, például a kesice helyes használatát vagy a visszatörlés folyamatát festés után. Lehet írni tyúktojásra, libatojásra, amelyek lényegesen nagyobbak, de némelyek kacsatojással vagy apró, liliputi tyúktojással érkeznek a Guzsalyas foglalkozásaira. A tojásokat nem szabad sós vízben főzni, különben foltosan fogja be a festék – ez az egyetlen, amit szigorúan be kell tartani Tóth-Birtan Tinka szerint. A többi már a gyakorláson múlik.
Fotó: Tuchiluș Alex