Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A sok szennyes, fürdető lében és időben Európa kisebb-nagyobb kádkavarói bebizonyították, igenis lehet eladni és megszerezni jobb sorsra érdemes országokat és nemzeteket. És nem kótyavetyélés folyt ám, mint a cigánysoron, de inkább a haszonlesés – így: lesés – érdekében hazudozásokkal lelöttyintett városok, hegyek és emberek föláldozása a pénz isteneinek oltárain.
Az emberiség történetében olyan (ilyen) még nem volt. Népeket nem adtak-vettek. Ma hangsebességgel vetődik ide-oda az új tulaj, a gépből tökmagot köpköd és vizel nemes városokra, minden gátlás nélkül. Lenn a tarlókon, erdőkön, gyárakban éhbérért dolgozik éhesen a székely-magyar, kinek imádkoznia még szabad az őt halálra örökölt másság uralmában, de pofasúlyba!
Petőfi nevével próbája ez az egykor egységes nép összefogni övéit, és nem megy. Riasztó, elborzasztó látni is ünnepi s nemzetet figyelmeztető alkalmakkor, hogyan rágógumiznak fogcsikorgatva a tolvajlás szellemében mosolygó dicsők a szent napokon. Petőfinek még sírhely sem jutott, miközben világokhoz, népekhez szálló imái egyetemesen figyelmeztetnek máig a jóra, a szentre s a halálra. Száz esztendő alatt még annyira se ment Európa moslékos kádja körül a megalázott népség, köztük a miénk, magyaroké, hogy – akár háromezer évvel ezelőtt Egyiptomban – a rabok vizét tisztára cserélnék.
Petőfi Sándor adós népe máig az elveszejtő halálnak adózik. Halni nem könnyű, ám még inkább nehezíti azt a maradék veszedelme, amelyben élnie tán még adatik, sokkal kétségesebb viszont az, hogy ükei védelmében, esetleg óceánokkal odébb. Riaszd fel ítéletidőben a fészkelő madarat, és láthatod, nem önmagát védi, hanem a családot a szárnyai alatt.
Lelkeket föllobbantani egyszerűbb és ítéletesebb, mint máglyákat, épületeket. De ki őrzi a lángot? A világfájdalmas sötétedésben a tüzet s a tűz csiholóit? Ezzel a válasszal is adós ez a nép égzengések európai vásári ricsaja között.