Marilyn Monroe székely felfedezőjére emlékeznek
A ki tudja hány férfi fantáziáját megmozgató Marilyn Monroe-ról bizonyára sokan hall...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A Magyar Nemzeti Levéltár, amint a neve is jelzi, a nemzet egészének kulturális örökségét gyűjti össze, őrzi, óvja, rendszerezi és biztosítja ennek tudományos, illetve magáncélú kutatását. Közművelődési programjai által pedig fel szeretné kelteni az igényt történelmünk és elődeink tapasztalatainak a megismerése iránt – hangzott el a Bethlen Gábor-sátorban dr. Germuska Pál főosztályvezető által irányított beszélgetésen az idei Tusványoson.
Az intézményt bemutató dr. Mikó Zsuzsanna általános főigazgató-helyettestől megtudhattuk, hogy a rendek 1723-ban döntöttek az ország levéltárának létrehozásáról. Ebbéli szándékuk 1756-ban valósult meg, így a Magyar Nemzeti Levéltár az ország legrégebbi közgyűjteménye. Dr. Szabó Csaba főigazgató kiegészítése során ugyanakkor kiderült, hogy néhány évvel a bécsi levéltár életre hívását követően, de az 1789-ben alakult francia és 1834-ben felállított angol előtt jött létre. Az itt őrzött okiratok segítségével egy-egy birtok tulajdonjoga is megállapítható, ezért léte és működése a jogfolytonosságot is biztosítja.
Jelenlegi nevét 2012-ben kapta, amikor az áttekinthetőség, adatkezelés és kutatás megkönnyítése, valamint felgyorsítása érdekében összevonták a Magyar Országos Levéltárat a megyei levéltárakkal. Az átszervezéssel az ország legnagyobb, 78 telephelyen, 700 munkatársat foglalkoztató és 300 000 folyóméter forrásanyagot őrző kulturális intézménye jött létre. Főbb tevékenységeik közé tartozik az okiratok gyűjtése, őrzése, feldolgozása, tudományos kutatása, valamint az ügyfélszolgálat, de közművelődési feladatokat is ellátnak. Ez alkalomból is elhangzott küldetésnyilatkozatuk szerint célul tűzték ki, hogy gyűjteményük képes legyen megjeleníteni és dokumentálni a nemzet írott örökségét. Hogy levéltári anyagukon keresztül alakítói legyenek a nemzet, a kisebb és nagyobb helyi közösségek, valamint nem utolsósorban az egyes emberek azonosságtudatának. Ugyanakkor igazodási pontként kell megjelennünk az állampolgárok számára a társadalomban betöltött szerepüket illetően, valamint hozzájárulni annak megértéséhez, hogy miként fejlődött-formálódott településük, környezetük és közösségük – mondták.
Az évszázad során Magyarország területén lezajlott hadműveletek és háborúk következtében az állami iratok túlnyomó része sajnos megsemmisült, de szerencsére a nemesi családok féltve őrzött irattárainak állományából ezt a hiányt pótolni lehetett. Így a középkori oklevelek gyűjteménye több mint 100 ezer dokumentumot tartalmaz, amit teljes egészében digitalizáltak. Legrégebbi eredeti okiratuk a veszprémvölgyi apácáknak a Királyi Kancellária által latin és görög nyelven 1109-ben kiállított kiváltságlevele. A már említett okok miatt II. András 1222-es, a nemesség jogait a világon másodikként rögzítő, Aranybulla néven ismeretes oklevelének is csak egy hitelesített másolata maradt az utókorra. A főigazgató azonban abban reménykedik, hogy a hét eredeti példány valamelyikét a vatikáni, illetve törökországi titkos levéltár őrzi, ezért tárgyalásokat folytatnak a felkutatásuk engedélyezése érdekében.