Mit üzen Szent Imre herceg?

November 5-én a hagyományokhoz híven Szent Imre-búcsút tartottak Gelencén. Annak ellenére, hogy az ünnep hétfőre esett, a liliomos királyfi nevét viselő nagytemplom zsúfolásig megtelt, a hívek előtt, a környék papsága jelenlétében és segédletével a kalocsa-kecskeméti érsek, dr. Bábel Balázs celebrált szentmisét és mondott szentbeszédet.

Dr. Bábel Balázs rendkívüli éleslátásról tanúságot tevő prédiációja elején azt hangsúlyozta, párhuzamot lehet vonni az között, hogy Jézus és Magyarország születésekor mi történt. „A magyar lélek azt mondja, nem csak Krisztus urunk születésekor voltak olyanok, akik királyként tisztelték őt, hanem nekünk is volt három szent királyunk államunk keresztény születésekor: Szent István, utána Szent László és a leendő trónörökös, Szent Imre herceg. Mert mindegyiknek fontos szerepe volt abban, hogy ebben az államban – azokon az alapokon, amelyeken Jézus evangéliumából Szent István királyunk lerakott, annak falait, épületét Szent László felhúzta – legyen olyan élhető életforma, ami követhető, ami eszményt állít a mindenkori fiatal nemzedéknek. Őbenne, Szent Imrében ezt az örökké szükséges és örökké időszerű eszményt keressük, és látjuk meg” – vezette fel mondanivalóját az érsek.

A mindig gondot okozó ifjúság?

A rangos vendég kitért arra is, hogy amióta világ a világ, a fiatal nemzedék az idősebbeket leváltva mindig okozott gondot. Mint elmondta, egyszer egy sorozatot olvasott, ami babiloni, ókori platóni írásokból, táblákból, középkori Shakespeare-írásokból állt, és amit kimondottan az ifjúságra vonatkoztatva gyűjtöttek össze. Az érsek számára kiderül, hogy minden nemzedék úgy volt a fiatalokkal, hogy azok már soha nem lesznek olyanok, mint mi voltunk, azt a szintet, amit elértünk, nem fogják tudni elérni. „Ha valamikor, akkor most van ilyen gondolatunk, hiszen egy teljesen új életformaváltás következett be még csak nem is a 20., hanem 21. században felnőtt ifjúság és a korábbi nemzedékek között. Hiszen mindenféle betűkkel elnevezett nemzedékek vannak, elég, ha csak az Y-generációra gondolunk. És azt látjuk, nemhogy a nagyszülők, hanem a szülők sem tudják követni azt, amit a fiatalok megélnek, hiszen az egy virtuális világból származik” – mondotta Bábel Balázs.

Az érsek úgy vélte: a mostani fiataloknak egészen más a gondolkodásuk, más a hozzáállásuk az élethez. „Egy fiatal mondotta nem olyan régen, akitől megkérdezték, ha miután mindent robotizálni fognak és ilyenképpen minden munkát megoldanak az autóvezetéstől a betegellátásig, mit fogtok csinálni? Azt válaszolta: játszunk. Van ebben valami, hiszen sok órát eltölt a mai fiatalság azzal, hogy egy egészen más világban él, mint az előtte levő egy vagy két nemzedék. De maradjon ennyiben? Egyáltalán nem! Keresni kell a megoldást, hogy miként vihetik ők azokat az értékeket, amik ténylegesen azok, és tovább is adják. Mert a világ csak így tud megmaradni” – kongatta meg a vészharangot az egyházi elöljáró. Meglátása szerint a felsoroltak nem a magyarországi vagy erdélyi fiatalság gondját képezik, hanem a világegyházét.

A herceg, akiről kontinenst neveztek el

„A mögöttünk levő hónapban a világ minden tájékáról ott voltak Rómában a püspökök és bíborosok is, és először történt meg, hogy az ifjúság is be lett vonva abba a tanácskozásba, hogy mit kezdjünk a mai fiatalsággal, hogyan szólítsuk meg őket, hogyan lehet átadni nekik az evangéliumot, hogyan tehetnek tanúságot abban a világban, ahol, mint mindig, az igaz keresztény ember kevés. Mert úgy általában voltak keresztény és hagyományokhoz ragaszkodó emberek, de a nagyon meggyőződéses ifjúságnak mindig híján voltunk.

Szó esett a technikai civilizáció és a globalizáció változtató szeléről, és arról, hogy ez miként hat a fiatalságra. Nem tudom, hogy a zsinaton résztvevő negyvenvalahány észak- és dél-amerikai püspök vagy egyáltalán Ferenc pápa tudja-e, hogy ő egy olyan kontinensről származik, mely nevét Szent Imréről kapta. Mert Észak- és Dél-Amerika Amerigo Vespucciról kapta a nevét. Mert ugyan Kolumbusz fedezte fel a földrészt, de ő élete végéig abban a hitben volt, hogy Indiában járt, ezért az ott lakókat indiánoknak nevezte el. De az hajós, akit Vespucci Imrének, Amerigonak hívtak, a középkorban nagyon tisztelt Szent Imre, a magyar szent, a példakép után kapta a nevét” – vezette fel a következő gondolatát az érsek.

Hősök és szentek

Kifejtette: mióta a világ a világ, itt magyar földön mindig kerestük a példaképeket: Hősöket, vezéreket, de az igazi példák azok mindig a szentek. Úgy ítélte meg, a hősök szétválasztják a nemzeteket, a szentek összekötik. Ez nagyon fontos, ma a centenárium előtt álló, olyan vegyes nemzetségű világban, mint Románia, ahol egymás hőseit nem igazán szokták tisztelni. „Nekik hős, számunkra ellenség. A mi hősünk nekik ellenség, legalábbis így gondolják. De a szent fölötte áll ennek, azt tiszteli a keresztény ember. Tisztelnie kell Szent Imrét is, hiszen olyan értékeket valósított meg, rövid, 24 éve alatt, ami az örök ifjúságot is eszünkbe hozza” – mondotta.

Az érsek Temesvári Pelbárt ferences hitszónokot is felemlegette, aki kiadott két latin nyelvű könyvet, a Stellariumot és a Pomeriumot (az egyik a Csillagkoszorú, a másik a Gyümölcsöstál című prédikációs könyv), ami 28 kiadást ért meg a halála után. Pelbárt atyának Szent Imre hercegről létezik egy nagy beszédje, amit ma is meg lehetne új tartalommal tölteni, és a gondolatait jól felhasználni – hangsúlyozta.

Az istenfélelem tiszteletet jelent

„Azt mondja ő is, példát kell állítani. Azt mondja, Szent Imre herceg gyakran gondolt Istenre, félelemmel, szeretettel és hálával. Ezen is el lehet gondolkodni, hogy ne csak félelem legyen bennünk Isten iránt, bár az istenfélelem olyan erény, ami nem reszketést jelent, hanem tiszteletet. A szeretetet azért, mert ő előbb szeretett bennünket, a hálát azért, mert mindent tőle kaptunk, még a képességeket is. Nekünk a képességeket kamatoztatni kell, a fiataloknak is ezt kellene tenniük, hiszen mindenki kap talentumot és időt egyaránt.

Ez utóbbi a legfontosabb, mert akinek ideje van, az sok jót tehet, de még az elrontott életét is helyre hozhatja. Márpedig az ifjúság kap időt, és ki kell használni az időt, mert elmúlik, és utólag derül ki, hogy a nagy lehetőség ott volt minden fiatalnak az életében” – summázott az érsek, aki további hibának tartja azt is, hogy bár a test fegyelme kapcsán a mostani zsinaton is előhozták, hogy az ifjúság szexuális nevelése megoldatlan, viszont a kérdésre konkrét válasz nem született.

„Mikor már nevelnék őket, már mindenen túl vannak. Roppant fontos az ifjúság életében a nevelés. Mert a mi korunkban információkat közölnek, esetleg oktatnak, de nem nevelnek. Mert a nevelés megkívánja azt, hogy a tanult igazságokat váltsák valóra, és az szerint éljenek. De ki neveljen? Az iskola mutogat a szülőkre, a szülők az iskolára, és ebből adódik az, hogy nagyon sok gondunk van a nevelés körül” – hívta fel a figyelmet a következő nemzedék nevelésének aspektusaira dr. Bábel Balázs.