Tamás Sándor: Rajtunk, magyarokon múlik, hogy a nacionalista Tîrnoveanu mandátumhoz jut-e Háromszéken (X)
Elkezdődött a 2024-es szuperválasztási év második félidője. Háromszék felkészült jel...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A hatalom nagyot facsar az emberek jellemén, aki egyszer megízlelte, nem akar a bársonyszékből felállni. A képviselők, szenátorok körében nem egyszer láttam, miként formálódik át a különböző tisztségekbe jutott emberek egyénisége. Főleg a félművelteké. Majd mindegyikük azt hiszi, kinek az Isten tisztséget adott, annak eszet is juttatott hozzá. Főleg, ha olyanok veszik körbe, akik bizonyos előnyökért ajnározzák őket.
Régen tudott mindez, vegytisztán a diktatúrák alatt látszik, amikor kevésbé iskolázott, vagy iskolázott, de szakmailag gyengén teljesítő emberek magas tisztségekbe kerülnek, úgymond, nagy nekik a kalap.
Most, hogy ez az év a hatalomra jutás, esetleg maradás éve lesz, látható, hogy a politikusaink milyen görcsösen ragaszkodnak a kormánykerékhez, még akkor is, ha rég félre kellett volna állniuk, hagyva új gondolatokkal új embereket megjelenni. Klaus Iohannis például nem látja, hogy bődületesen rossz államelnök, aki nem a hatalmi ágak egyensúlyban tartásán dolgozott, hanem a saját és a külföldi támogatói érdekeinek megvalósításán ügyködött. Csak azoknak az elnöke (olykor még azoké sem), akik rá szavaztak. De ízlett a hatalom a rém gyenge Dacian Cioloşnak is, aki egy cent EU-s támogatást nem tudott lehívni, de államelnöki posztot nézett ki magának. A két pártelnök, a liberális Ludovic Orban és a szocdem Liviu Dragnea (főleg az utóbbi) pedig szinte nevetséges, hogy továbbra is a politikai porondon akarnak maradni, sőt az államfői szék felé kacsingatnak, amikor diktatórikus hajlamuk miatt pártelnököknek sem jók. Amikor Dragnea bejelentette, hogy mire vágyik, kiderült, mennyire nem ismeri önmagát, sem pedig a közhangulatot. Azt, hogy nincsenek megelégedve ténykedéseivel.
Röpke gyors egymásutánjában csak néhány név, akinek ízlik a hatalom, bár ezek sora hosszú. Tülekednek még akkor is, ha tudják, ez kártyavár, gyorsan összeomolhat, önámítás az egész, és legtöbbször keserű szájíz a vége. Azonban hiába vannak ennek tudatában, minden módon, olykor a törvények áthágásával is próbálják elkerülni a menesztést. Ezért veszélyesek.