Rokonság, nemcsak barátság

Udmurt táncokat tanulni igen ritkán van alkalmuk a szentgyörgyieknek, viszont akár ezt is megtehették azok, akik jelen voltak a Míves Házban, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által szervezett beszélgetésen, ahol két házaspár, a néptáncos Virág Imola és Virág Endre, valamint a néprajzos Anasztázia Petrova és Demeter Miklós beszélgettek arról, hogyan kapcsolódnak székely hagyományaink és értékeink, illetve gyökereink az udmurt örökséggel.

Anasztázia Petrova ugyanis Udmurtföldről, a tőlünk közel 6000 kilométerre levő kis orosz tagköztársaságból származik, családja ott is otthon van, bár most már Bikfalva „otthonabb”. Miután a Demeter család udmurt énekkel köszöntötte az egybegyűlteket, Benkő Éva vállalta a házigazda szerepét, így ő biztatta vallomásra Demeter Miklóst és párját, akik a pécsi egyetemen ismerkedtek meg. Azóta már nagylányaik vannak, akik a Virág Endre által vezetett Százlábú együttesben táncolnak, és akiknek köszönhetően az ifjúsági néptánccsoportot tavaly meghívták az udmurt fővárosban tartott népzenei fesztiválra.

– Az álmom az volt, hogy a Százlábú és Udmurtia egy helyen legyen – mondta Gyöngyi, a nagyobbik leány. Ez a megvalósult álom aztán igen kivételes élményként maradt meg a szerencsés kiválasztottakban, illetve Anasztázia (akit Násztyának ismernek) és családja is szíves kalauza volt az otthoni tájakon a csoportnak.

Amint a rövid úti beszámolóból kitűnt, Udmurtia elzártsága folytán sokáig megőrizte nyelvét, népi hagyományait, rítusait, melyet egyre inkább veszélyeztet az orosz befolyás, államszervezet. De ott tudnak rólunk, magyarokról, tudják, hogy nyelvi gyökereink közösek, néhány szó feltűnő hasonlósága is ékesen bizonyítja ezt, de a zenében is találunk érintkezési pontokat. Van, ahol a plazmatévé mellett is őrzik az ősvallást, olykor az ortodox vallás elemeivel keverten, a többnyire vidéken élő lakosság életvitele egyszerű, mezőgazdászok, pityókát termesztenek, méhészkednek,

Az odavezető több ezer kilométeres út után szívmelengető élmény volt a háromszéki táncosoknak a kis udmurt falvak lakosságának vendégszeretetét élvezni, az egyszerű, barátságos vidéki háza, a mindig mosolygós, közvetlen asszonyok, az emberek nyitottsága jó benyomást tett a fiatalokra, éppúgy, mint az udmurt zene, az ott a fesztiválon sok más rokon nép fiataljaival megkötött barátság, melyeket ma is ápolnak. Ezt személyesen tőlük tudhattuk meg, hiszen az utazók közül többen eljöttek a beszélgetésre.

A vasárnapi beszélgetésen többek között a színpompás, piros szín által dominált udmurt női viselet elemeivel is megismerkedhettünk, illetve a Káma folyón túli változatot is bemutattak a lányok.

A beszélgetés végére a száz lábból néhány még megérkezett, így volt, aki ropja az udmurt néptáncot, közben egy kicsit magukba szippantva valamikori gyökereink illatából is.