Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ezúttal is, akárcsak a csíksomlyói szentbeszédben, Erdélyre vonatkozott egyik megjegyzése, de most nem egy történelmi szempontú megvilágításba helyezte térségünket, mondván, hogy az idei zarándoklat Erdély öröksége, hanem friss élményei alapján méltatta természeti és emberi miliőjét. „Isten ajándéka volt: csodás tájat láttam – mondotta a Marosvásárhelyről Csíksomlyóig megtett autóútjáról. – Keresztülutaztam egész Erdélyen: lenyűgöző szépség! Sosem láttam ehhez foghatót! (…) Köszönetet mondok az esőnek is, amely rákényszerített, hogy így és ne helikopterrel utazzam, hogy közelebb kerüljek a valósághoz.”
Meg kell vallanom, éppen ezt a spontán és nagyon személyes megnyilatkozást hiányoltam az erdélyi-székelyföldi pápalátogatás egy-egy mozzanatából, de így, mintegy epilógusként, utóhangként még nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy mennyire megérintette Szent Péter utódját a mi kis földrészünk. Ehhez hasonló megvilágításban és ilyen ihletetten csak igazán nagy íróink, költőink szóltak Erdélyről, mondjuk Mikes Kelementől Áprily Lajosig.
Bár az emberben élő alaposabb és mélyebb valóságismeret igénye Erdély-képünket is folyamatosan gazdagítja és árnyalja, s így a hozzá való viszonyunk is változó, legjobb szándékaink szerint még bírálva, hibáira rámutatva is javát akarjuk, de ennek a térségnek, szülő- és felnevelő helyünknek az elfogadás és szeretet által vezérelt szemléletéről nem mondunk le. Áldjon vagy verjen sors keze…
Gondoljunk tényleg arra, hogy amit nap mint nap láthatunk, ez a „lenyűgöző szépség”, s amiért – erőnk szerint a legnemesbekért! – munkálkodunk, az Isten ajándéka!