A székely mártír húgának emlékiratai
A székely hősök emléktáblájába aranybetűkkel kellene bevésni a teleki Horváth Károly...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Zala a történelmi Magyarország határmegyéje volt, így már közvetlenül a honfoglalás után a gyepű védelmével megbízott székelyeket telepítettek ide. Innen mentek tovább, azonban egy részük helyben maradt, és beolvadt az itteni népességbe. Ezzel magyarázható a zalai, valamint Székelyföldön élő magyarok szokásai, nyelve közti ma is kimutatható hasonlóság – jelentette ki az elöljáró.
Az elhangzottak alátámasztásaképpen többek között Kristó Gyula (1939–2004) történészre hivatkozott, aki erről ugyanígy vélekedett, hozzátéve, hogy a településszerkezet és helységnevek is hasonlítanak a székelyföldire. De további, a magyarokétól elkülönülő ismertetőjelekre is felhívta a figyelmet, mint például a lóval történő adózásra és rovásírás használatára. Ugyanakkor közös a máig élő hun származástudat is, amely kizárólag székely jellegzetesség.
Zsoldos Attila (sz. 1962) történész szerint a székelység a 12–13. században kezdett megtelepedni a mai területén. Korábban a Kárpát-medence számos részén mutatható ki jelenlétük. Ezek egyike az Őrség és Őrvidék, vagy tágabb értelemben a Zala megyét is magába foglaló Nyugat-Magyarország. Az itt fellelhető nyelvjárási sajátosságok, valamint helynévanyag egy része is erre utal. A székelyek nyugati országrészben való jelenlétét László Gyula (1910–1998) régész-történész is elismeri, úgy tartván, hogy az egységes székely tömbből telepítettek oda határőröket.
Az értekezleten jelenlévő Egyed Ákos (sz. 1929) történész, akadémikus amellett tört pálcát, hogy a mosoni, pozsonyi részeken, az Őrségben és Őrvidéken, valamint a Temes-Alduna térségében és Biharban élő magyarok nyelvjárásában sok olyan sajátos szó, valamint kifejezés található, ami csak a székelységnél figyelhető meg. Ez a tény egyértelműen korábbi együttélésre utal, amelynek lehet, hogy éppen az Árpádék bejövetele vetett véget.
A közös múltra utaló jegyek és szakmai tekintélyek álláspontjának ismertetése után Pácsonyi a Zala megyeiek székely tudatának mai megnyilvánulásaira is rámutatott. Így megtudhattuk, hogy a Zalaváron Makovecz Imre tervei alapján felépített millenniumi emlékmű csúcsán a keresztény gyökereket jelképező kereszt mellett két ősi székely jelkép, a nap és a hold látható. És az sem véletlen, hogy a belsejében található életfa megalkotásával a csíkszeredai Koszti István Miklóst bízták meg. A török uralom alatt elpusztult, Medes nevű székely falu helyét pedig Porszombat határában hatalmas kereszttel jelölték meg, amelynek két oldalán a magyar és székely zászló lengedez.
Végezetül az alelnöktől azt is megtudhattuk, hogy az egy tőről fakadás tudata jótékony hatást gyakorolt Zala és Kovászna megye kapcsolatára is, melynek eredményeként 2003-ban együttműködési megállapodást kötöttek. Ennek hozadéka kulturális, turisztikai és gazdasági téren egyaránt kimutatható.