Tusványos 30

A 30. kiadásához érkezett a tusnádfürdői szabadegyetem, esemény – korára való tekintettel inkább már Intézmény –, mely szűkebb hazánkban innovatív módon ötvözi a politikai és kulturális rendezvények jellemzőit, s ahol gyakorlatilag majd minden erdélyi, de a székelyföldi magyarok többsége biztosan megfordult már egyszer. Legalább bulizni egyet a közügyek iránt érdeklődők időszakos településén, félnomád, nyári szálláshelyén az Olt szűk völgyében.

Az eredeti bálványosi magyar–román találkozók varázsának, s köréje kinőtt élő társadalompolitikai műhely sikerének és jelentőségének egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a tábor előadásait ciklikusan látogató tusványosi szabadpolgárság számára minden évben emberi léptékben elevenedik meg a politika majd minden dimenziója: a helyi és a nagypolitika szereplői, választottak vagy kinevezett intézményvezetők, aktivista civilek, szakértők, elemzők, kutatók, újságírók ugyanazon térben együtt, közösen gondolkodnak és értelmezik az éppen aktuális és problémás napirendet. Mindez a hozzászólás szabadságával (jogával?) kiegészülve történik, ami hozzájárul, hogy az előadott beszédek ne váljanak monológgá, ne merevedjenek dogmákká, kinyilatkoztatássá, egyoldalú befogadást igénylő narratívákká.

Tusványos elevenségét tehát szocializációs, közösségépítő erején túl annak is köszönheti, hogy a közemberek számára is elérhetővé, de akár számon kérhetővé is válhatnak a politikai cselekvés alapjául szolgáló vélekedések és meggyőződések.

Ezt a szervezett formájú deliberalizációs modellt azóta többféle politikai szereplő átvette, és sikeresen alkalmazza szerte a Kárpát-medencében. Igaz, ma már nem a magyar–román párbeszéd céljából, annak felületeiként, hanem pártpolitikai racionalitás fűtötte, amolyan bulival megfejelt csapatépítő tréningekké módosítva. Ahány politikai érték- és érdekközösség, majd annyiféle sátortábor és nyári szabadegyetem jött létre.

Az új idők új igényeket és kihívásokat jeleznek. Pl. a magyar–román párbeszéd azóta visszaszorult a hivatalos csatornákra, de érdekes, hogy a mintakövetés eredményeként már székelyföldi román szervezetek is nyári egyetemet szerveznek. Persze, ők is leginkább saját maguknak.

Pozsony János Csaba