Régi hagyományt keltettek életre

Nem volt egyszerű rátalálnunk Középajtán a Segédkezek Kalákatábor unitárius fiataljaira, akik idén is azzal töltötték vakációjuk egy részét, hogy egyedül élő, idős embereknek segítettek a ház körüli munkákban. Általában takarításban, udvarrendezésben, avagy a téli tűzifa felaprításában, elrakásában igényeltek segítséget tőlük az idősek, de olyan ház is volt, ahol éppen a tetőszerkezetet kellett megjavítaniuk, vagy tapasztaniuk, meszelniük kellett.

Ezek nem is olyan egyszerű munkák fiataloknak – mondhatnánk, de amit csinálnak, az annál nagyobb segítség azoknak az embereknek, akik idős korukra valamilyen oknál fogva egyedül maradtak, és már nem bírják elvégezni a jó fizikai erőnlétet igénylő ház körüli teendőket.

Ilyen idős ember a középajtai, 88 éves Nagy Jolán néni is, akinél a kalákatábor fiataljai a múlt csütörtökön épp a téli tűzifát aprították fel és rakták el. A falu egyik félreeső utcájában lakó Jolán néni egy évtizedénél több, hogy özvegyen maradt, gyermekei nincsenek, így egyedül élve tengeti napjait, ráadásul úgy, hogy egy éve a lába is eltörött. A szomszédjai még segítenek neki ebben-abban, ellátásáról a Diakónia Alapítvány munkatársai gondoskodnak, most pedig, a fiataloknak hála, a közbirtokosságtól kapott téli tüzelő is biztonságos fedél alá került nála.

– Nagyon hasznos, amit ezek a fiatalok csinálnak, várom, hogy jöjjenek jövőben is segíteni – mondta érdeklődésünkre, miközben hálatelt szemekkel, botjára támaszkodva nézegette ahogy a fiatalok dolgoznak és kínálgatta őket mindegyre, hogy pihenjenek meg, van hideg üdítője, igyanak belőle.

Pájer Györgytől és Szabó Balázstól, a Magyar Unitárius Egyház Gondviselés Segélyszervezetének a helyszínen tartózkodó felelőseitől megtudtuk, hogy idén ez már a negyedik alkalom, hogy megszervezik, többek között Erdővidéken is, ezt a segítő kalákatábort, arra idén mintegy ötven fiatal jelentkezett, zömében Háromszékről, de Brassó és Marosvásárhely környékéről is jöttek résztvevők. A múlt héten négy nap, hétfőtől csütörtökig dolgoztak különböző helyszíneken, ott, ahol szükség volt rájuk – mondták el.

Hogy hol van szükség segítségükre, ezt különböző személyek jelzik nekik, általában egyedülálló, idős emberek jöhetnek szóba.

– Ez a típusú, időseknek való segítségnyújtás, kalákázás már működött Erdélyben a II. világháború idején is, amikor a kolozsvári leánygimnázium tanulói jöttek a Homoródmentére segíteni. A kalákázás ötletét a Gondviselés Segélyszervezet 2007-es megalakulása után pártoltuk fel ismét – hangoztatták, hozzáfűzve, hogy a tábor költségeit pályázatból fedezik, Baróton alszanak, esznek a fiatalok, onnan járnak ki dolgozni.

Az idősek segítése mellett különböző közmunkákat is elvégeztek, Felsőrákoson lefestették például a ravatalozó kapuját, Baróton az unitárius templom körüli padokat, Nagyajtán az unitárius vártemplomot övező fal bástyáját takarították ki, és még sorolhatnánk. Egy csoport fiatal a baróti árvaházban levő gyermekekkel is foglalkozott.