Fekete Vince lírai körpanorámája a „mai szép, új világról”

Kedden a Bod Péter Megyei Könyvtárban, szerda este pedig a Vigadóban mutatták be Fekete Vince legújabb, a budapesti Magvető Kiadónál megjelent, Vargaváros című verseskötetét. A szerzővel Bogdán László író beszélgetett, közreműködött Kolcsár József színművész és Kertész János zongorista.

Fekete Vince legújabb verseskötete – ahogyan a cím és a könyv fedőlapja is utal rá – Kézdivásárhelyt és környékét mutatja be költeményeken keresztül. Epikus-ironikus lírai körpanorámája a hely és idő mitológiája köré íródik. Írója monumentálisként határozza meg művét, hiszen a megszokott verseskötetekhez képest jóval hosszabb, közel háromszáz oldalas. A benne található 94 vers tíz év munkájának gyümölcse.

Elsőként a szerző mesélt a kötet szerkezetéről. „Eddigi köteteimnél is mindig nagyon fontos szerepet játszott, hogy milyen szerkezet alapján építem fel őket. Végül úgy adta magát, hogy négy ciklusra osztottam fel a költeményeket” – mondta Fekete Vince, majd elmesélte azt is, hogyan állt kézdiszentkereszti házának tornácán, ahol a kinyomtatott verseket a földön rakosgatta egymás mellé, hogy megkapja könyv végső felépítését.

A kötet szerkezete az est további részében is központi szerepet játszott. Mindamellett, hogy a költemények ciklusokban kaptak helyet, egymáshoz koncentrikusan kapcsolódnak, az egész kötetre pedig drónperspektíva jellemző. Az olvasó akár szúrópróba szerűen, akár egymás után olvassa a verseket, olyan érzést kelt benne, mintha a magasból rálátna a céhes városra és környékére.

„Az lehet a nyitja Fekete Vince verseinek, hogy hihetetlenül közvetlenül áradnak – mondta Bogdán László költő, az est moderátora. – Úgy áradnak, mintha egy pohár víz ömlene ki az asztalon. De Vince poharában nem csak víz van, más-más alakzatokban öltenek testet ezek a költemények. Részben monológok, részben dialógusok, részben leírások, de hihetetlen szarkazmussal és iróniával ábrázolják a mai szép, új világot” – tette hozzá.

A könyvből Kolcsár József színművész olvasott fel néhány költeményt. Színészi játékosságának és a versek nagyszerűségének köszönhetően szinte megelevenedett a hallgatóság előtt a költő egy-egy élethelyzete. A kiválasztott költemények az író „emberibb” oldalát mutatták be. Megismerhettük az egyikből például egy fiatal szerző érzéseit, aki éppen első megjelent versét várja a postaládában (Édes-kedves… című vers). A felolvasást Kertész János zongorajátéka színesítette, a kettő együtt színdarab részeként is megállta volna helyét.

Egy utolsó, hosszabb és drámaibb hangvételű vers felolvasása után a szerző megköszönte a jelenlévők figyelmét, dedikálás után pedig állófogadásra invitálta a hallgatóságot, ahol egy-egy adott témáról bővebben lehetett beszélgetni vele, ugyanis a bemutatón nem jutott idő minden kérdést részleteiben kibontani.

Bartok Barbara