Nyelvünk és kultúránk

Most, a magyar kultúra napja környékén sok mindent elmondhatunk, el kell mondanunk mindarról, ami örömet fakaszt, de arról is, ami miatt gondjaink akadnak a kultúra terén is.

Vegyük csak a nyelvet, a mi anyanyelvünket. Ha fellapozzuk azokat az írásokat, amelyek nagyon neves emberek tollán születtek, meglepődve tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül rendkívüli tisztelettel szólnak róla, szinte irigykedve példálóznak olyasmikkel, amelyek anyanyelvünk ragyogó szépségét, kifejező erejét, páratlan hang- és szógazdagságát mutatják.

A magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, írta le egy filozófus, s talán nem is túlzott. Azt tudjuk, hogy ezer esztendeje, amióta írnak is magyar nyelven latin betűkkel, egyetlen olyan szöveg nem született anyanyelvünkön, amelyet ma is, annyi idő eltelte után ne értenénk meg. A Halotti Beszéd úgy ahogy fennmaradt, ma is elhangozhatnék. S jegyezzük meg mindjárt, hogy a honfoglalás idején csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük Európában, a magyarok viszont maguk is hoztak írásbeliséget magukkal.

És ha már kultúráról beszélünk, említhetjük a politikai kultúrát is, hisz közismert, hogy Európa első alkotmánya Izlandon született meg 720-ban, a második pedig a magyaroké, Szent István király Intelmei fiához, Imre herceghez. És miért ne említenénk azt is, hogy időben a francia után a második a magyar himnusz, amely 1844 óta sem zenéjében, sem szövegében nem módosult. Akarták ugyan módosítani, hiszen bizonyos időszakban sokak számára elviselhetetlen volt a vers kezdő szava, de a hit, a vershez és zenéjéhez kötődő érzelmek meggátolták ezt a változtatást.

Nyelvünk színessége abból is fakad, hogy az európai nyelvek közül éppen a magyarban áll rendelkezésünkre a legtöbb magánhangzó, összesen tizennégy; ennek fele rövid, fele hosszú, egy része mély, egy része magas, így nincs az a hang, ütem, hangszín, amelyet ne lennénk képesek e hangok segítségével világra segíteni. Nyilván, dicsekedhetünk változatos és pazar gazdagságú népköltészeti kincseinkkel, beszélhetünk arról a mintegy négyszázezer népdalról, amelyek élnek, s amelyek közül legalább 200 ezer nyomtatásban is megjelent. Örüljünk hát ennek a gazdag nyelvi világnak, s gondjaink között soroljuk fel azokat a sérelmeket, amelyek nap mint nap érnek bennünket a nyelvsorvasztási igyekezet erősödése miatt.