A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Sokféle elvárással és érzéssel vehet kézbe az ember egy tudományos igénnyel megírt munkát. Fontos ugye, hogy tárgyát kimerítő módon mutassa be, hogy általa az olvasó hiteles és hasznos...
Az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) mint társadalmi szervezet még a 19. század közepén, 1844-ben alakult meg, és fő célkitűzései között szerepelt – a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon összefoglalója szerint – „a mezőgazdaság haladását népnevelő munkával, tudományterjesztéssel, korszerű gépek és berendezések megismertetésével és elterjesztésével, nemesített vetőmagvak és tenyészállatok juttatásával, mezőgazdasági szakirodalommal, könyv- és folyóirat-kiadással, tanfolyamokkal, előadásokkal szolgálni.” 1940 telén Kézdiszentléleken szervezett gazdatanfolyamot.
Azt tartják, az alkotó embert általában egyetlen gondolat foglalkoztatja egy életen át. Ágoston Vilmos (1947, Marosvásárhely) esetében ez bizonyára a veszélyeztetett humánum. Kritikusk...
Nem kell abszolút hallása legyen az embernek, hogy anyanyelve „zenéjét” idegen nyelvi környezetben is felismerje. Zenét mondok, vagyis nem egyes szavak és mondatok felismerésére gondol...
A kisebbségbe került erdélyi magyarság talpra állásának egyik korai jele volt az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség 1921-ben – a Kós Károly-i Kiáltó szó elhangzásának az évében! – történt megalakulása. Az 1945-ig működő társadalmi szervezet központja Kolozsvárt volt. Az 1939. évi közgyűlése előkészítése gyanánt katolikus elemi iskolák találkoztak a Perkőn.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. június 15-én Kézdiszentlélek adott otthont a KALOT egy nagyszabású rendezvényének. A Perkőn tartott ünnepélyen mintegy négyezren vettek részt.
Először középiskolás diákként vehettem részt Kányádi-találkozón, a Fától fáig című kötet belső címlapján olvasható dedikáció keltezése szerint 1971. február 9-én alma materem torna- és...
Az első világháborút követő összeomlás és impériumváltás nyomán az elszakított területekről, így Erdélyből is tömegesen menekültek a magyarok, 1919 és 1922 között számuk több százezerr...
Mondják, nem lehet senki próféta a saját hazájában. Kiváltképp nehéz dolog tanárként prófétának lenni. Jó esetben alázatos szolgálat által, kitartó munkás évtizedek során sikerülhet ez...
Jó ötven évvel ezelőtt történt egy erőteljes csoportos jelentkezés irodalmunkban, az akkori fiatal költőknek a Vitorla-ének című antológiában való színrelépése. A kötet 1967-ben jelent meg az Irodalmi Könyvkiadó gondozásában, az előző nemzedékhez tartozó Lászlóffy Aladár bevezetőjével, 2000 példányban.
Könyvbemutatóra voltam hivatalos az idei kovásznai Csoma-konferencia keretében. Az első hazai kiadású Szentkatolnai Bálint Gábor-kötet ugyanis a Hargita Kiadóhivatal által megjelentete...
A magyar költészet napjának idei rendezvényei alkalmat kínáltak arra is, hogy magának a költészetnek a mibenlétéről elmélkedjenek a legavatottabbak, a költők. S minthogy hallgatóság el...
Nemrég egy kiváló orvosnak, a kovásznai szívkórházból a közelmúltban nyugalomba vonult dr. Török Sándor kardiológus főorvosnak a közvetlen hangon, derűvel és humorral átszőtt pályaképét volt szerencsém olvasni, az Ajánlom magamat… című kötetet. Úgy ítéltem meg akkor, érdemes felhívni lapunk olvasóinak figyelmét is a Török Samu szerzői néven megjelent kötetre.
Hogy sok volt-e vagy kevés faluhelyen egykor a mesterember, nem tudnám megmondani, de úgy vélem, gyermekkorom székely falujára visszaemlékezve, hogy volt éppen elegendő kovács és kerek...
Nap mint nap kisebb-nagyobb döntések elé kerül az ember, válaszolnia kell hát a kihívásokra. Ebből kifolyólag mondják válaszoló lénynek, olyannak, aki válaszai megfogalmazásában, dönté...
Mondják, tanítványaiban él tovább a pedagógus. Kiss Lázárnak is vannak tanítványai, akik az irodalmi pályán mint számottevő alkotók értek el figyelemre méltó eredményt (a költő Markó B...
Egy magát irodalmi és fotóművészeti lapként meghatározó portál ötletes szerkesztője kérte egy alkalommal a lap barátait és munkatársait, mutatnák be kép és szöveg által kedvenc kávéscs...
Közhely ugyan kimondani, hogy a nyelv közügy, s ilyen esetben nem egyszerűen a beszélők érdekeltségére kell utalnunk kizárólag – ami persze a legkézenfekvőbb lenne –, hanem ennek a kérdésnek egy olyan vonatkozására például, amely a nyelvet s a nyelvi kérdést nemcsak a nyelvészet illetékességi körébe sorolja. A nyelv mindenekelőtt a gondolkodás, és ezáltal a megismerés kérdése, de lelket, életmódot, történelmet, irodalmat magában hordó élő folyam. Általa nyilvánulhatsz meg emberként és valamely nemzet tagjaként. Szólj, s megmondom, ki vagy…
Egy tanéven keresztül diákja lehettem néhai Fazakas János tanár úrnak (1914–2006), aki növénytant, növényismeretet tanított az egykori ötödik osztályos, 11–12 éves diáknak. Jól emléksz...
Azt tartják, szüleit, rokonait nem választhatja meg az ember, barátait viszont igen. Éspedig szabadon. Van valamelyes tudásunk az öröklődésről, de annál kevesebb arról, hogy a baráti k...
Mondhatni nem telik el nap, hogy ne értesülnénk természeti katasztrófáról, földindulásról, falvakat, városokat elsöprő sárlavináról, lávakitörésről, szökőárról, kellemes hangzású női n...
Ha emlékezetem nem csal, 1963-ban gyúlt ki a villany szülőfalumban, de azért azt nem mondanám, hogy ezzel felszámolták a sötétséget. Ugyancsak e tájban készült el az első, a falu közpo...
Jóságos, jámbor ember volt Sándor bácsi. Halk szavú, szelíd teremtés egy hangoskodó és zavaros történelmi időszakban, amikor kistérségünk társadalmában is nőttön-nőtt a feszültség, ami nyilván erőszakban, például gyakori bicskázásokban nyilvánult meg, s úgyszintén súlyos volt az elnyomás, hiszen a kommunista hatalom által célul kitűzött kisajátítások, az államosítás, a szövetkezetesítés vagy kollektivizálás 1948-at követően csak ilyen eszközökkel volt végrehajtható.
Bár egészen a libapásztorságig (!) vittem kisgyermekkoromban, mégsem előzte meg olyan izgalommal telt várakozás a libavágásokat, mint az évenkénti disznőölést. Igaz ugyan, az a hozzáve...
Gyáva népnek nincs hazája! Ezt az atyai intelmet kisgyermekkoromban hallottam, mintegy biztatásként, bátorításként, olyan esetben, amikor valamilyen feladat, megbízatás küszöbén félsz ...
A latin curriculum vitae önéletrajzot, életrajzi vázlatot jelent, de ma nem feltétlenül ezek, hanem többnyire a szívi fordul elő beszédünkben. Hosszú ideig az önéletrajzé volt az elsőség, nemcsak álláskereséskor csatoltuk a kéréshez, folyamodványhoz, de a letűnt rendszer párt- és állami szervei is taktikai meggondolásból íratták ezeket, például a „verifikálások”, a nagy tisztogatások és leszámolások alkalmával, például az 1950-es években, illetve olvasták, sőt a párt éppen aktuális irányelvei szerint értelmezték a kiszemelt áldozatok önéletrajzait.
Goethe utolsó szavai egy sarkalatos igényt fejeznek ki. Mehr Licht!, azaz: Több fényt! – mondotta szolgájának 1832-ben, halálakor. Ezt az általánosítható igényt és szükségletet a régi ...
Európa elrablása című könyvében Márai Sándor az 1946–47 telén tett nyugat-európai utazásáról ír. Rövid idővel a második világháború befejezése után bár azt tapasztalta, hogy még a vesztes Olaszország is kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba, de azért valami hiányzik, valamit elraboltak Európából – ahogy mondja – a vad erők.
Azt látnod és hallanod kellett volna! – mondjuk esetenként, amikor emlékezetes élményben volt részünk. Ha pedig ez nem más, mint olvasói élmény, akkor azt mondhatjuk, hogy azt bizony o...
Népesebb a Túlvilág, mint e földi! Az esztendő egyetlen napján aztán teszünk is valami tőlünk telhetőt – hogy sok ez, vagy kevés, ne mi legyünk, akik eldöntjük! –, élő virággal és kosz...
A legszebbek közül való búcsúénekünk kezdősorát idézgetem magamban, habár hetekben számolhatni bizonyára még, amíg hóval lepi bé a tél nyomunkat, de hogy máris őszi harmat után vagyunk...
Hogy hogyan is olvassuk? Mármint Gazda József A Golgota útján című könyvét. A cím szenvedéstörténetet ígér, ami – fellapozva a könyvet – könnyen helyhez és időhöz meg „főszereplőhöz” köthető: a Kárpát-medencei magyarság egy rövid és tragikus időszakára, az 1944–45-ös periódusra, valamint az ezt követő megtorlások éveire esik.
Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…
Megjelenése, 1959 óta szerintem nem született jelentősebb magyar regény, mint az Iskola a határon. Ebben az esetben a címbeli határ szó szerint is értendő, lévén hogy arról a katonai a...
Senki sem próféta a saját hazájában! Ennek a bibliai eredetű szállóigének (Lukács, 4.24) az igazát gyakran Petőfi közismert választási kudarcával szokás igazolni. Március 15-e hősként ünnepelt közszereplőjét 1848 júniusában kiskunjai között, saját szülőföldjén, Szabadszálláson érte a csalódás, amikor a népképviseleti választások kampánya során – hogy magának a költőnek a szavait idézzem – egy „dühöngő részeg csorda” támadt rá, s híveit megakadályozták, hogy rá szavazzanak.
Fekete-fehér fényképek kerülnek elő, az egyik éppen hatvan évvel ezelőtt készült. Két fiúcskát és egy meglett férfiembert örökített meg a feltehetően amatőr fotós, aki a falu iskolájáb...
A pesti győztes forradalmat követő második napon, 1848. március 17-én vetette papírra Széchenyi a ritka-lelkesült szavakat: „Nékem úgy látszik, mintha ránk, magyarokra elvégre felnyílt volna az ég!”
Milyen is az ember?! Általában gondba esik, ha egyszerű dolgok mibenlétéről kérdezik. Magam sem vagyok kivétel, mert ha – teszem azt – a tehetségről kellene beszélnem, azt meghatározni...
Nincs a természetnek két teljesen egyforma alkotása. Az a természeti környezet, amely éppen száz esztendővel ezelőtt a fatimai jelenések helyszíne volt, mégis halványan a csíksomlyói „nyeregre” emlékeztet, mégha amott a „nyereg” hajlata sokkal enyhébb is, mint a mienk, no meg az az utóbbi száz évben teljesen beépített területté vált.
Sokat hivatkozott költeménye a világlírának Shelley Óda a nyugati szélhez című verse, amelyben nyersnek és vadnak, valamint az „Ősz sóhajjá”-nak nevezi ezt a szelet. Ezúttal ki is egés...
A huszadik századi legnagyobb portugál költő, Fernando Pessoa „olvasói” Európa s a világ legkülönbözőbb szögleteiből kerülnek ki. Költőnk nagyrészt egy világvárosban, Lisszabonban élte...
Sokan vagyunk még, akik emlékezhetünk arra a néha egyenesen gyötrelmet okozó munkára (!), ami tulajdonképpen a betűvetés elsajátítását jelentette az elsős kisdiákok számára. Lévén, hogy egykor még a puritán vonalú tollszárak és a karcsú, acélos tollhegyek voltak napi használatban, s nem a különben magyar találmányú golyóstoll.
Ha kicsit is vizsgálódunk a névadást illetően, könnyen felismerjük, ezen a téren társadalmunkban több száz év alatt alig történt számottevő változás. Újabban viszont, ha nem is a könyv...
Ma is, pontosan az évnek ebben az időszakában, esztendő derekán, júniusban szájra veheti a diák, amit versben a költő fogalmazott meg száz és egynéhány évvel ezelőtt, azt tudniillik, h...
Nem gyakran, de évente legalább egyszer néhány napra takaros üzletkék, pavilonok és sátrak kerülnek magyar városok köztereire, s „belakják” ezeket az eltelt egy esztendő alatt létrehoz...
Egymás megértésének legrövidebb útja az egyenes beszéd lenne. Hogy aztán tartjuk-e ehhez magunkat, általában a kapcsolat résztvevőitől, továbbá helyzetektől és alkalmaktól, valamint a mindenkori történelmi-politikai „csillagállástól” függ. Az élet azt mutatja, hol igen, hol pedig nem tartjuk ehhez magunkat. Merthogy réges régi tapasztalatunk az, amit Arany János úgy fogalmazott meg, hogy ravasz szándéknak úta görbe…
Köztudott, a szülőfalujának, Szentkatolnának a nevét büszkén vállaló nyelvzseni, Bálint Gábor mintegy harminc nyelvet beszélt. Ahogy mondották az őt személyesen is ismerők, hihetetlen ...
A téma a földön hever – szokták mondani annak, aki nyilvánosan kívánja hallatni szavát, mondjuk a köz ügyeiben. Hogy mi is hever a maga kézzelfogható valóságában a földön, úton és útfélen, köztereken, központokban és városok, falvak peremén, nehéz lenne mind elősorolni, de láthatja, akinek van szeme a látásra.
Legalább ötven–hatvan éve hallani tájainkon is egy társadalmi fejlődési irányról, miszerint eltűnőfélben lenne a különbség falu és város között, más szóval közeledik a falu a városhoz....
Annyi értéket kap készen ebben a világban a mindenkori „átutazó” mind a természettől, mind a neves és névtelen felmenőktől, mondjam azt, a társadalomtól, hogy joggal érezheti, van, amivel büszkélkednie.