Hirmondo
A segesvári végzések

A segesvári végzések

A háromkötetes históriában Oborni Teréz összegezi az 1562-es székely felkelés leverése utáni segesvári országgyűlés határozatait, és arra a következtetésre jut, hogy a székelyeket ezek fosztották meg „ősi szabadságaiktól”, melyekért „oly sokszor fegyvert ragadtak a következő évtizedekben is, és nem szűntek meg azokat visszakövetelni” még évszázadok múlva sem. A két nagyhatalom, a Habsburg és az oszmán szorításába került erdélyi állam fejedelme szigorúan megtorolta az ellene törő belső ellenfelek próbálkozásait, akik a kortárs Borsos Sebestyén krónikás szerint „a király ellen s az urak és a nemesség ellen kardot akarának vonni”.

Lappangó kézirat

Lappangó kézirat

A népéletet a maga igazi valójában és mélységében, különösen, ha az ideológiák torzításaitól zajos huszadik századot nézzük, soha nem ismerhetjük meg eléggé. Öröm, ha lappangó népi emlékiratok kerülnek elő, a néphez legközelebb álló tanítók és papok tollából születettek még beszédesebbek lehetnek. Telitalálatnak tűnik a Székely Nemzeti Múzeum és a Pro Havadtő Egyesület kiadásában most megjelent, dr. Kinda István által szerkesztett antológia, a Kispalástos küzdelem (1887–1966) egy nagyon jó tollú székely lelkész és pedagógus, Nagy Sándor írásaiból. A szerkesztővel beszélgettünk.