Hirmondo
Állami engedéllyel

Állami engedéllyel

Elkezdődött – mármint Romániában – a magyar nyelvű oktatás különválása. Eme figyelmeztetést olyan súllyal próbálja ejteni, leírni bizonyos Viorel Conțiu a marosvásárhelyi Cuvînt Liber nevű lapban, mint aki rájött végre, hogy tulajdonképpen mitől hámlik a hárs. És visszarepdes a maga szárnyacskáin a 16. századig Erdélybe, Székelyföldre, bizonyítani akarván, milyen idők után mekkorát fejlődött Csíkország, Hargita megye. Mondanám József Attila szavaival, hogy ne szisszenjünk minden kis szilánkhoz, ám Conțiu óriási felfedezései ott maradnak hasmánt a földön, a történelmi pocsolyában, akár a csíki, háromszéki román iparosítás a ’90-es években.

Halni is, ha van kiért

Halni is, ha van kiért

Mi tagadás, Puchner tábornok az első hidvégi csata után, amikor serege megverten futott a székelyek elől, magába nézett. – Honnan került ide francia tüzérség? Nem értem, császári felség. A székelyeknek alig van fegyvere, hát honnan szerződtettek ide francia tüzérséget? Hogyan számolok el az ifjonc Ferenc József császárnak a vereségről? Szászokat, oláhokat felséged megfizethette lázadozásra, de ezek a székelyek mintha megvesztek volna a saját forradalmuktól…

Ki adja a kötelet?

Ki adja a kötelet?

Sokszor és sokan próbáltuk, próbálták fölhívni Európa különböző politikai szervezeteinek figyelmét a romániai magyar kisebbségi lakosság üldöztetésére. Pontosan arról volt és van szó, hogy a román belpolitika egész egyszerűen ki akarja kergetni, de legalább elrománosítani kegyetlen kényszerhelyzetben a magyarságot. Európa most talán megnyikkan, amikor Mihai Tudose – ma már – exminiszterelnök egyértelműen akasztással fenyegette meg mindazokat, akik az egykori hagyományos székely zászlót kibontják az ég alatt, és nem csak a sötét kamrában.