A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A 4. században még a pünkösd utáni első vasárnap ünnepelte az egyház (a görögkeleti ma is akkor tartja) azokat a szenteket, akik saját nevükön nem szerepelnek a naptárban, egyszerűen csak a mindenszentek gyűjtőfogalom alá vonva össze őket, majd csak IV. Gergely pápa (827–844) tette át november 1-jére.
Ha vasárnap este valaki az űrből lefényképezné a Székelyföld határait megvilágítani hivatott őrtüzek által kirajzolt területet, nagyon kusza valamit kapna eredményül.
Folytatjuk az írók, költők kedvenc ételeit taglaló összeállításunkat. Tegnap Jókai Mórékról esett szó, ma partiumiak, erdélyiek kerülnek terítékre. A kedves olvasó gondolta volna például, hogy Benedek Elek leginkább az egyszerű reszelt levest szerette?
Egy nap alatt két alkalommal is találkozhatnak az érdeklődők Kézdivásárhelyen Nyáry Krisztián anyaországi irodalomtörténésszel, íróval, aki főként Így szerettek ők című, magyar írók, költők szerelmi életét boncolgató, háromrészes műve révén vált Erdélyben is ismertté.
Az október 23-i megemlékező rendezvényekre hangolódva az akkori események székelyföldi kihatásait, a ránk szabadult zsarnoki önkényt, a kilátástalanságot, a magunkra hagyottságot érzékeltetjük pár szemléletes példával.
A Poszkár-tetői, tavaly felavatott nemzeti emlékhelynél vasárnap kiemelkedő ünnepi mozzanattal emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc kitörésére. Ezúttal a Szabó Ottó kézdisárfalvi faragómester alkotását avatták fel.
Október 21–22-én a tusnádfürdői sportcsarnokban zajlik a tizenegyedik alkalommal megrendezett Székelyföldi Vadásznapok rendezvénysorozata. Fő attrakciónak idén is nagy népszerűségnek örvendő főzőverseny ígérkezik.
Szőcs Anna Édesanyám rózsafája című kötetét mutatják be csütörtök délután Sepsiszentgyörgyön, a Liszt Intézet szervezeésében. A nem mindennapi kiadvány az író személyes élettörténetén keresztül egy csángómagyar település, a Bákó megyei Pusztina mindennapjaiba nyújt betekintést.
Május 21-én kigyulladt az előpataki gyógykezelő és regenerációs létesítmény, a főépület szerkezetében tetemes károk keletkeztek. A prefektusi hivatal a kormánytól kért pénzt a helyreállításhoz, mindeddig azonban még választ sem kapott.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, a városban idén és jövő évben is folytatódnak a közművesítési és közúti korszerűsítések. Az egyik jelentősebb ilyen jellegű beruházás helyszíne a Gyár utca és annak övezete.
Kétéves megtorpanás után folytatódhatnak a sepsiszentgyörgyi Állomás lakónegyedben, a vasútállomás közelében, az Olt partján négy évtizeddel ezelőtt létesített, majd kiszáradt mesterséges tó övezetének területrendezési munkálatai.
Bár Datki Sándor neve nem ismeretlen a háromszéki népi mesterek körében, szeptember vége felé mégis felkaptuk fejünket, amikor arról olvastunk, hogy a felvidéki Nagycétényben egy általa faragott székelykaput avattak fel Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár jelenlétében.
1849. október 6-a az elmúlt egy és háromnegyed évszázad folyamán mélyen beívódott a nemzet tudatába, valószínűleg nincs olyan magyar ember, aki legalább egynek-kettőnek a nevét ne tudná kapásból felidézni az aradi tizenhárom vértanú közül. Az viszont kevésbé közismert, hogy egyik utolsó gyóntatójuk korábban Székelyföldön, egészen pontosan Kézdivásárhelyen tanított és lelkészkedett.
Október 4-én, szerdán 18 órától Salamon Ferenc El van bütülve. Háromszéki szólások, kifejezések című gyűjteménye harmadik, bővített kiadását mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A katolikus egyház ezen a napon Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. Őt tartják a menyei seregek vezetőjének, de ami sokkal közvetlenebbül érint bennünket: ő az utolsó ítélet angyala, a jó és rossz cselekedetek elbírálója; halálunk után lelkünket ő kíséri a túlvilágra, és hadakozik érte a sátánnal. Ezért ábrázolják a freskókon kardal és mérleggel. Az állattartók a gazdasági év fordulójaként tartották számon.
Szeptember 26-án 11 órakor a szárazajtai református templomban istentisztelettel, majd a központban felállított emlékműnél koszorúzással emlékeznek a Maniu-gárdisták által elkövetett vérengzés áldozataira. 1944 őszén a banda tagjai Székelyföld más településein is halomra gyilkoltak ártatlan magyarokat.
Kozma és Damján zománcképei a szent koronán is fellelhetők, mintegy védve a magyar királyok egészségét. Emléknapjuk eredetileg szeptember 27-re volt kitűzve, de Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. Székelyföldön két templom élvezi oltalmukat, hajdanán Moldvában híres búcsújáróhelynek számított a nevüket viselő katolikus kápolna.
A háromszéki Bereck vezetősége öt évvel ezelőtt igényelt új iskolabuszt az oktatásügyi minisztériumtól. Idén megelégelték a várakozást, és saját büdzséből vásároltak egy vadonatúj, tanulók szállításra is alkalmas, 22 férőhelyes járművet. Amikor a közbeszerzési folyamat lezárultával az megérkezett a községbe, Bukarestből is telefonáltak, hogy jóváhagyták a kérésüket.
Ha Máté nevet, nem lesz a borból ecet – így a mondás, ami arra utal, hogy a mai napsütés jó bort vetít előre. Székelyföldön ugyan nincs olyan sok nemes szőlő, hogy erre különösebben felkapjuk a fejünket, ám a régi gazdálkodók ezt a napot is számon tartották.
Hét évvel ezelőtt még csak nézegettük a Nagy Mózes iskolaalapító által létesített kantai romos épületet, mától szakképző központ működik benne – hangzott el a hétfői, kézdivásárhelyi hármas ünnepségen, amelyen a támogató magyar kormány képviseletében többek között Csák János kulturális és innovációs miniszter, valamint Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár is tiszteletét tette. A cél, hogy itt legyen a Kárpát-medence legjobb szakképző helye.
Kovászna önkormányzata közölte, hogy megnyílt az új gyógyfürdőközpont építőtelepe, elkezdődtek a fejlesztési munkálatok. A megnyitó 2025 második felében várható. A háromszéki turizmus ...
Ma van a szent kereszt felmagasztalásának ünnepe, amikor a világ katolikusai két fontos eseményre emlékeznek: Krisztus keresztjének megtalálására és visszaszerzésére. Számos székelyföldi település templomának, kápolnájának tartják a búcsúját.
A Nagyboldogasszonnyal kezdődő „két asszony köze” záró napjához érkeztünk, amikor a katolikus egyház Mária születését ünnepli. Ezért mondják egyes helyeken, hogy az arra érdemesek, ha ma korán reggel egyedül mennek ki a kertjük végébe, és megnézik az aranyszegéllyel díszített kelő Napot, meglátják benne Szűz Mária bölcsőjét és a körülötte levő rózsákat. Avagy magát a Napba öltözött asszonyt. Rajta kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üljük meg a földi születésnapját.
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ dísztermében szeptember 7-én 18 órától hármas rendezvényre várják az érdeklődőket: bemutatják Iochom István Katonasors című könyvét, ugyanekkor tartják az immár hatodik hadiárva-találkozót, illetve első alkalommal a volt kézdiszéki munkaszolgálatosok találkozóját.
Bár a csillagászati ősz első napja szeptember 23-ra esik az északi féltekén, meteorológiai értelemben tegnappal könyörtelenül véget ért a nyár. Egy 1575-ös Csízió által a szőlőfürtök begyűjtőjeként aposztrofált szeptembert Egyed napja vezeti be, amire érdemes odafigyelni: az idősek szerint ugyanis amilyen ma az időjárás, olyan marad egész hónapban – vagy akár negyven napig.
A Bukaresti Városi Múzeumnak a csíkszeredai Felső Olt és Maros Múzeumnál a kedden megnyílt és november 12-ig látogatható kiállítása megnyitóján többek között elhangzott, hogy 1914-ben Bukarestben hivatalosan 40 ezer, összesen mintegy 60 ezer magyar élhetett. A korabeli források tükrében ez szerény becslésnek tekinthető, de a Berceni negyed kialakulására is érdemes (lett volna) pár szó erejéig kitérni.
Augusztus 31-e és szeptember 3-a között immáron negyedik alkalommal hozzák tető alá az Erdélyi Történész Tábort Gyergyóremetén. Csütörtöktől vasárnapig neves erdélyi és magyarországi történészek tartanak előadásokat, kutatási beszámolókat, könyvbemutatókat, vesznek részt szakmai beszélgetéseken, vitákon.
Mivel a szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját, a magyar egyház ezt a napot iktatta névünnepeként a naptárba. Mária Terézia 1774-ben nyilvánította országos ünneppé, a rendszerváltás óta számít a legfőbb magyar állami ünnepnek. A népi hagyományban alig van nyoma a Szent István-nap köré fonódó szokásoknak, de azért találunk egy párat.
Közel ezer éve annak, hogy Szent István királyunk a Napbaöltözött Asszony, a Mennyek Királynője (Regina Caeli) oltalmába helyezte országát – hétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Mexikó védőszentjévé nyilvánítsa a Guadalupei Szűzanyát, hogy aztán a múlt században a Fülöp-szigetek is kövesse példáját, míg Brazíliában az Aparecidai Miasszonyunkhoz, Portugáliában a Szeplőtelen Szűzhöz fohászkodnak. Mária mennybemenetelét, illetve a Szent István-i felajánlást ünnepeljük augusztus 15-én, és értelemszerűem eleink is különös figyelmet szenteltek ennek a napnak, annál is inkább, mert Nagyboldogasszony „nyolcada”, amelybe Szent István napja is beletartozik, ezer éve a magyar egyházi év kiemelkedő időszakának számít.
A nyergestetői csatára való emlékezéskor említettük, hogy miután meghátrálni kényszerültek a többszörös túlerővel szemben, mind Gál Sándor, mind Tuzson János megfogyatkozott egysége a Mitácson keresztül nyert egérutat az ellenség elől. Valamikor ez volt az Erdővidéket és Alcsíkot összekötő egyetlen országút. Igen, ez a megnevezés régen illet is rá, de amikor nemrég végigjártuk, nem akartunk hinni a történelemnek.
A spanyol származású Lőrincet, II. Sixtus pápa diakónusát Kr. 258-ban, a Via Tiburtina mellett rostélyra bilincselve elevenen megsütötték, mert fölöttese elfogatása után nem volt hajlandó kiadni az egyház féltve őrzött és időközben általa a szegények között szétosztott kincseit. Miközben a máglyán a bűnös világot siratta, szeméből könnyek csordultak ki – az óangol néphagyományban emiatt Szent Lőrinc könnyei néven szerepelnek a névünnepe táján hulló csillagok. Régi székely eleink az év utolsó napjának tekintették, amikor is új tüzet gyújtottak Bálványos várában.
Ma van Urunk színeváltozása – latinul: transfiguratio – napja: a hagyomány szerint ekkor szentelték fel a galileai Tábor-hegyen, Jézus megdicsőülésének helyén még az arab hódítás előtt megépült három bazilikát. Hozzánk, magyarokhoz emellett a nándorfehérvári csata okán is kapcsolódik, no meg annak okán is, hogy már a Szent István előtti őseink úrnak nevezték istenüket. Ebből kifolyólag aztán népi tapasztaltunk gazdag tárházában is találunk rá vonatkozó utalásokat.
Laikusok, történészek a mai napig vitáznak azon, hogy a Tuzson János egysége által vívott nyerges-tetői csata (1849. július 31–augusztus 1.) a szabadságharc utolsó részgyőzelmeként értelmezető-e, vagy az is a vesztes ütközetek közé sorolható. Úgy véljük, abban a reménytelen helyzetben, amikor mindenki számára világos volt a hamarosan bekövetkező tragédia, tízszeres túlerővel szemben közel két napon át helytállni felér egy Thermopülával, még ha nem is vesztek oda mindnyájan. Sajátos magyar lelkületre, gondolkodásmódra vall, hogy inkább szeretünk vereségből, veszteségből mítoszt teremteni, mint győzelemből.
Miközben a Rodoszt és Korfut pusztító tüzekről, tömeges kilakoltatásokról szóló hírekkel van tele a sajtó, kissé bizarrnak tűnhet, ha most egy másik – igaz, a legnagyobb – görög szigetet ajánljuk nyaralási úti célként, de erre alapos okunk van. Egyrészt ott még nem kaptak lángra az erdők, bár magas fokú tűzriadó van érvényben, másrészt épp most tértünk haza onnan, tehát viszonylag friss helyzetjelentéssel tudunk szolgálni. De a legfőbb indok, hogy Krétát előbb-utóbb úgyis muszáj felkeresnie annak, akinek lehetősége van Mamaia mellett más opciót választani a tengeri lubickoláshoz.
Ma tölti be a 70. életévét a Kézdivásárhelyen élő Borcsa János magyartanár, aki 1974 óta folytat irodalomkritikai és publicisztikai tevékenységet. Tanulmányait hazai és anyaországi irodalmi és kulturális folyóiratok közlik, ugyanakkor munkatársa volt a Kovászna megyei napilapoknak, legutóbb, több éven át a Székely Hírmondónak. Tizenkét önálló kötete jelent meg, további tizenegy szerkesztésében, gondozásában vállalt szerepet. A kerek születésnap apropóján kértük fel egy rövid életmű-összegzésre.
Ha Illés napján főleg a mezőn és a legelőn nem volt ajánlatos munkálkodni, Szent Anna ünnepét inkább az asszonyok tartották dologtiltó napnak, különösen a kenyérsütés és a mosás tekintetében. A bukovinai székelyek az egész hónapot róla nevezték el, amikor is teljesül a hozzá fordulók kérése. A magtalanok, áldott állapotban lévők, női betegségekben szenvedők nagylelkű pártfogójukként imádkoztak hozzá.
Illés napján régen nem dolgoztak a mezőn, aminek részben prózai oka volt. Ez idő tájt ugyanis gyakran keletkeztek (és keletkeznek mai is) villámlással kísért zivatarok, és félő volt, hogy a ménkő belecsap a szénát forgató vagy jószágait terelgető gazdába. Utóbbi csak abban bízhatott, hogy a próféta nem tudja, mikor van a neve napja, azaz nem mindig találja el a tűzokádás pontos időpontját, és ebben a többi szent nem is igyekezett a segítségére sietni.
Sarlós Boldogasszony, az áldott állapotban lévő édesanyák patrónusának napja a többi Mária-ünnephez hasonlóan kiemelkedik a jeles napok sorából, és régen még komolyabban vették, mint manapság. Napján például nem dolgoztak, még a reformátusok sem mentek a mezőre, és aki tehette, főként a katolikus vidékeken elment a templomba. Idén nem (lenne) nehéz gyakorolni ezt a szokást, mivel éppen vasárnapra esik.
Megyei úthálózattal, uniós pályázatokkal kapcsolatos határozatokról döntött többek között csütörtöki ülésén Kovászna Megye Tanácsa. Arról is határoztak, hogy felújítják a kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Központ udvarán található, Szentkereszty Stefánia bárónő tiszteletére épített kápolnát.
„Péter és Pál, tudjuk, nyárban / Összeférnek a naptárban” – kezdi közismert versének második szakaszát Arany János, amiből egyesek arra következtetnek, hogy édesapjuk szegény ember lehetett, ha kettőjüknek csak egy névnapot tudott kieszközölni. Pedig szegénységről itt szó sem lehet, hiszen „Péter-Pálra búza érik, eljutottunk új kenyérig”, azaz ez a nap jelentette az aratási időszak kezdetét.
Szerda délután a Vigadó Művelődési Ház dísztermében, ünnepélyes külsőségek közepette, a már zajló városnapok keretében adták Kézdivásárhely idei Pro Urbe díját. A városi tanács korábbi döntése értelmében a jeles kitüntetésre Baka Mátyás nyugalmazott matematikatanár, a Bod Péter Tanítóképző egykori igazgatója érdemesült.
Bár a csillagászati naptárban június 21-re esik a nyári napforduló, régebb június 24-én, azaz Keresztelő Szent János napját tartották az év leghosszabbjának, és a néphagyományban is így szerepel. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egyes kalendáriumokban János helyett Ivánt találjuk, és a hónap is róla van elnevezve.
A Kézdivásárhelyen bejegyzett, 2006 óta fungáló Háromszéki Borbarátok Egyesülete 2017-ben jutott arra az elhatározásra, hogy a Kárpát-haza borvidékeinek feltérképezése után távolabb merészkedik, egyenesen a borkészítés őshazájába. Mivel ezzel a címmel Európában több ország – Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán – büszkélkedik, sorra vettük őket, Grúziát mindjárt kétszer is, idén pedig az ugyancsak több ezer éve szőlőt termő Kánaán földjét, pontosabban Libanont tűztük ki úti célul.
Mától megnyitotta kapuit a sepsiszentgyörgyi strand. A Sepsi Rekreativ által működtetett létesítményen kívül azonban Kovászna megyében nemigen van lehetőségük lubickolásra a fürdőzni vágyóknak. Legfennebb az emlékeikben…
Ma van Páduai Szent Antal (1195–1231) napja. Az egykori ferences szerzetes népszerűsége olyan méreteket öltött, hogy a világ szentjeként tisztelik. Még a nem hívők is őt emlegetik a legtöbbet, Dalmáciában, Horvátországban és Boszniában a muszlimok tiszteletét is kivívta.
Június 8-án szerte Európában az eget kémlelik, ugyanis Medárd püspök ünnepéhez kötődik az a régi megfigyelés, miszerint ha e napon esik az eső, akkor negyven napig el sem áll; ha nem, akkor negyvennapos szárazság várható. Az utóbbi évek aszályos nyarait figyelve akár két „Medárdnyi” eső is elkelne a kiszikkadt földeknek.
Még alá sem írták a trianoni diktátumot, de Erdélyben már megkezdődött a múlt eltüntetése, megmásítása, fittyet hányva minden nemzetközi egyezményre.
Karácsony és húsvét után a keresztény világ harmadik legfontosabb ünnepe pünkösd, közismerten annak emlékére, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek alászállt az első tanítványokra. Időpontja „vándorló”, mindig a húsvétot követő ötvenedik napra esik, ami nem lehet hamarabb május 10-nél, sem később június 13-nál. A parajdi születésű (1947), Marosvásárhelyen élő Barabás László néprajzkutatót, főiskolai tanárt kérdeztük arról, Székelyföldön milyen szokások kapcsolódnak hozzá.
A 223-ban a pápai trónra került, majd 230-ban vértanúhalált szenvedett I. Orbán pápa egyesek szerint a jóval Jézus születése előtt dívó Bacchus-kultusz szerepét „vette át”, részben ezért választották patrónusuknak a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok. Mifelénk az utolsó fagyosszentként tartják számon, és mivel itt kevés a szőlős, napjához másfajta szokások is kapcsolódtak az idők folyamán. Ezek némelyike ma már csak az öregek emlékezetében él, és bizonyára nosztalgiázva gondolnak rájuk.
Kézdivásárhelyen tartották soros találkozójukat a felső–háromszéki települések polgármesterei, ahová ezúttal többek között a Kovászna Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság képviselői is meghívást kaptak. Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen amint az vitává élesedő megbeszélés során kiderült, számos beruházási projekt került veszélybe a műemlékvédelmi engedélyek hiánya miatt.