Hirmondo
Kelepcében

Kelepcében

A szó viszonylag ritkán használatos. Inkább mondják úgy, hogy valaki cselvetésnek lett az áldozata, avagy tőrbe, csapdába csaltak valakiket, főleg gyanútlanokat. Ha valaki kelepcébe kerül, úgy belegabalyodhat a hálóba, hogy ki sem tud belőle keveredni. Ezek jutottak eszembe most éppen a román nyelv tanításának legújabb „újítása” kapcsán. Ördögi kör ez, amelyből kiszabadulni nagyon körülményes, szinte lehetetlen.

A nagyok táborában

A nagyok táborában

Járva-kelve a megyében ritka az a település, ahol ne jutna eszünkbe legalább egy-egy nagy ember neve, ne rajzolódnék ki arca, ne idéződnének fel sajátos kijelentések. Ha Zágonba megyünk, legalább Mikesre gondolunk, Kisbaconban Benedek Elekre, Nagyajtán Kriza Jánosra, Bereckben Gábor Áronra, s ha történetesen Mikóújfaluba térünk be, biztosan Fejér Ákos alakja jön velünk szembe. Ez nem túlzás, mert a falu szélén ott díszeleg az emlékét idéző emlékmű, amelynek állításába, kivitelezésébe sok kéz besegített.

Arad tündöklése

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.

A nagy kaland

A nagy kaland

Már ötven esztendeje annak, hogy 1968. február 24-én megjelent a Megyei Tükör, a friss Kovászna megye vadonatúj újságja. Egyelőre hetilapként került ki a nyomdából, bizonyára azért, mert a megye lakosságához mérten túl merész gondolat lett volna egyből napilappal indulni, a hagyományos tartományi lapok, főleg a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a szatmári, de még a brassói is túl erősek voltak ahhoz, hogy melléjük egyből felzárkózhassanak a „csecsemők”, a csíki és a háromszéki.

A család éve

A család éve

Azt nem tudom megmondani, mikortól is ünneplik hivatalosan a családot, azt viszont nagy érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy ezt az esztendőt a magyar kormány a családok évének hirdette meg. Ahhoz sem tudok hozzászólni, mit jelent ez tulajdonképpen, mivel jelent többet az eddigi szokásnál, azt viszont örömmel tapasztalom, hogy a magyarországi családokat óvó ötletek, kezdeményezések, cselekedetek egyre gyakrabban, egyre sűrűbben gyűrűznek be hozzánk is, s ha nem is tudják mindjárt megoldani a családokat sújtó, sokszor mérhetetlenül súlyos gondokat, azért jó arra gondolni, valaki törődik ezekkel is.

Szolgálatban egy életen át

Szolgálatban egy életen át

A nemzet napszámosainak újabb csapata vonult nyugdíjba. Máskor nagyon könnyen elmentünk az ilyen események mellett, hisz mellettünk naponta fordulnak meg olyanok, akik végigdolgozott évtizedek után szegre akasztják az addig használt szerszámot, s elindulnak a nyugodtság, a hátralévő nyugalmas életszakasz útján. Hogy ez az út mennyire járható, mit tartogat még az azon bandukolók számára, az a jövő titka, ahogyan ezt mondani szokás.

A Szépség koldusa

A Szépség koldusa

A költők is vágynak a szeretetre. Hány meg hány költeményt idézünk, mondogatunk magunkban sokszor egyetlen verssort, ha szeretet, szépség után vágyunk, hányszor esküszünk egyik-másik költői gyöngyszemre, hogy az talán a legszebb, a legcsodálatosabb! Feltesszük időnként a kérdést, ezt az eléggé elcsépelt és unalmas kérdést, amelyre azonnal ki kell vágni a választ, hogy ki is a legnagyobb magyar költő, s egyelőre még mérget lehet venni rá, hogy szinte mindenki hirtelen Petőfit mondja.