Úszni az árral…
Pihenésre van szükségem, hogy elviseljem a külvilág zaját, ami nem az én frekvenciám, nem tudok azonosulni vele. Így volt ez régen is, mikor óvodás voltam. Mindig mondta az óvónéni, figyelj, ne aludj el lábon állva, ne tétovázz, és sorolhatnám. Mert akkor beszélgettem, mikor hallgatni kellett volna. Mert pont akkor akartam kifejezni az érzéseimet, amikor úgy éreztem, eljött az ideje, nem akkor, mikor te kérted.