Hirmondo
Otthonba szorítva

Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.

Előpatak régi képeslapokon

Előpatak régi képeslapokon

Előpatak Őskútnak nevezett borvízforrása körüli terület betelepítése az 1770–80-as évekre esik, amikor gróf Nemes János Háromszék főkirálybírója felismeri a környék ásványvizeiben rejlő gyógyító lehetőségeket, és 1772-ben a svájci üdülőhelyek épületeinek stílusában felépíti Svájcinak nevezett villáját, példát mutatva ezzel a további építkezésekhez a környéken levő birtokaik révén érdekelt Mikó, Béldy, Székely és Gidófalvi családoknak.

Márciusi tél

Márciusi tél

Mikor a naptár lapját átfordítjuk márciusra, az embert átjárja a természetnek növekedést adó ereje. Ez a láthatatlan erő felébreszti a természetet: előbújik a hóvirág – ami nálunk a kertben már január végén megtette –, kifakad a barka, megérkeznek az első vándormadarak, a seregélyek, de még az embert is jókedvre deríti. Ez így volt régen is, és így van ma is. Márciust írunk, várjuk a gólyákat haza, habár úgy tűnik, mintha most kezdődne el az igazi tél, de tudjuk, hogy a hónap közepére már ereje lesz a napnak, ami megpecsételi a tél rúgdalózását.

A még mindig nem eléggé ismert Bálint Gábor

A még mindig nem eléggé ismert Bálint Gábor

Nagy szolgálatot tett a „Kik vagyunk, honnan jöttünk?” kérdéssel foglalkozók vagy az azután érdeklődők számára Borcsa János a Szentkatolnai Bálint Gábor válogatott műveinek a Székely Könyvtár számára való megszerkesztésével, s a Hargita Kiadó a könyv megjelentetésével (Csíkszereda, 2017). Ahogy ezt az ebben a formában hiánypótló könyvet – mely első, Erdélyben megjelent válogatás Szentkatolnai Bálint Gábor műveiből – olvastam, Juhász Ferencnek az 56-os forradalom leverése után írt feljajduló sorai jutottak eszembe: „Ó, mi be furcsa nép vagyunk,/ ha kezünkben már poharunk,/ s végre szomjunk is kútra visz,/ mindig zavaros lesz a víz…”