Hintaszék
2022.06.16 • 00:06
0
VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak én Nehéz világ van ám emitt Én azt is hogy még és már a ketrecben élő kutya is vonít Sápkórban...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak én Nehéz világ van ám emitt Én azt is hogy még és már a ketrecben élő kutya is vonít Sápkórban...
Már nyöszörgött. Vér folyt a csuklójából, de a szegek erősen tartották, feje a mellkasára csuklott, csak néha rebbentek meg az ujjai. – A köpönyege! – kiáltott fel a százados röhögve. ...
Éjfél után verejtékben ébredt a szoba végtelen csendjében, az éjszaka némaságában. Nem tudott visszaaludni, felkelt és járt, hidegséget érzett a hátán, kissé már reszketett is. Nem tud...
(1897. április 28., Fotosmartonos – 1975. október 30., Dunavecse) A Dunavecsen nagy tiszteletnek örvendő, ott 55 évet élt s az ottani közösségnek maradandót alkotó fotomartonosi Berde ...
Hogy hogyan csinálták, nem tudom, de ügyeltek arra, hogy öregkorukra tartalékjuk, letett pénzecskéjük legyen. Nem ment ez olyan könnyen, mert apám, ahogy eljött nyugdíjba, egy baleset ...
Miért kell én olyan terheket vállamra vegyek, amihez semmi közöm? Ezt nem én csináltam, miért én kell megoldjam? – Atyám, ez nem az én keresztem. Itt valami tévedés történt. Összecseré...
– Fuj, be dög meleg van! Lehet, hogy jégeső lesz. Gyere, üljünk le egy cseppet arra a padra, ott a hársfa alatt az árnyékba. – Leülhetünk, ha már így ellustultál. Legalább megnézzük, m...
Havasalföld egyesülése, kommunizmus, erdélyi vajdák. Teljes káosz van a fejemben. A földön fekszem hasmánt, rettentő kényelmetlen, de már úgyis mindegy. Potyognak a könnyeim, úgy érzem...
Mrs. Tökéletes elmondhatta magáról, hogy tökéletes az élete. Van egy álommunkája, a férje akár egy gondoskodó félisten, a gyerekei angyalok; tökéletes háziasszony, az emeletes háza min...
1962-ben születtem Brassóban, 2002 óta Sepsiszentgyörgyön élek, úgy érzem, itt gyökeret eresztettem. Családom, két szép gyermekem van.
A kenyér maga az élet, az ember legfontosabb tápláléka. Jelenleg számtalan változatban kerül forgalomba a finomabbnál, finomabb kenyér. A mai nemzedék el sem tudja képzelni, hogy milye...
Kisszéken kuporgok, behunyt szemmel fülelem a zsongást, mely halk, és mégis mindent elborít. Lassan beosztva szívom az illatot, hogy jusson és maradjon is holnapra, mert kimondhatatlan...
Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle. (Carl Gustav Jung) Gépírója is van, de nem akármilyen! Megleli a zsák a foltját! Még gépírni is alig tud, no de ez még nem is ...
Köszönöm… Egészen semmiért, hogy ritka pillanataimban veled s pont beléd, hogy annyi hideg év életrengeteg ködén megőrizted, mint erdők, régi idők ízét. A nap vörös köntös...
Doktor úr! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszo...
A tanítványok egy csoportja elhatározta, hogy meglátogatják Csíksomlyót. De a mester nélkül. Nem is szóltak neki, és útra keltek. Éppen a reggeli Szentmise előtt fél órával érkeztek a ...
Be nehéz a szívek dolga, Istenem. Van, akinek nem is kell a szerelem, A másik meg szomjazza, mint sivatag A záport, ha oázisa elapad. Van, akinek könnyű, mint az egyszeregy, A másik cs...
Évegcsűrön a negyvenes években még nem mindenhol volt budi. Az emberek hátramentek a pajta háta mögé vagy a szénakaszaly mellé, és ott végezték el a bajukat. Így tettek Farkas Albert b...
Már napok óta tombolt az áprilisi szél. Kergette a felhőket, borzolta a folyók tükrét, rángatta a fák ágait, és bosszantotta az embereket. Egy ilyen viharos napon érkezett haza a távol...
Az erkély a tömbházlakó számára az udvar. Meleg napokon itt szeretek üldögélni, olvasgatni, napfürdőzni. Van egy összecsukható nyugágyam, mely szék vagy heverő, asztalom a kicsempézett...
– Itt vagyok mama! Ne félj mama! Dolgozz bátran! Ügyelek rád! Nem hagylak magadra! Hazafelé megálltunk a patak mentén. Tata tilinkót potyolt neki. Majd ketten faragták, potyolták. Bele...
Ha mindent fontolóra vennénk, sohasem szárnyalnánk, repülnénk, nem merészkednénk a szakadék szélre leszédülni az igéző mélybe. Ha mindent fontolóra vennénk, nem barátkoznánk, nem szere...
Anyám vállára hajtom fejem. Kissé betegnek érzem magam, ilyenkor pedig a világ összes gyógyszere sem vetekszik az ő ölelésének gyógyerejével. Szokásos délutáni programunkhoz értünk, am...
– El akarok menni Santiago de Compostelába. Gyalog. Amikor először hallottam róla, fogalmam sem volt, melyik féltekén van, miért tódulnak oda az emberek, mire való az egész hercehurca,...
Fel-alá araszol. Egy, kettő, három – számol, s a tizediknél megfordul. Egy, kettő, három… kilenc, tíz. Számol a betonfalak között, így megy napestig. Bezártság? Hangulat? Pánik? Önfegyelem? Lárifári, ki hogy van vele, nem tudom, nem tudhatom. Ahány ember, annyi lélek.
Hazaérkezik a nagyobbik lány. Édesanyja nagyon örül, de ez csak futó öröm, mert lánya arca feldúlt, sápadt, és váratlanul is érkezett. Nem kezdi rögtön faggatni, még terítve az asztal, az előbb ebédelt, hamar tiszta tányérokat hoz, és tálal a lányának, őszintén örvendezve, hogy újra láthatja.
A sokadik sebességben rohanó világban a lelkes ember olyan ritka, mint a fehér holló. Olyan, aki képes örülni apró dolgoknak és hálát is adni értük, még ritkább.
Mintha eltűnne néha nyomtalan, nem ér el hozzád már a Szó, s míg vívod a harcod céltalan, az utolsó fényt is felfaló kétség húz kőfalat köréd. Kihunyt a tűz, véled, nincs tovább, paraz...
Most kapaszkodj, ember, most, húsig sikált körmökkel, Visszafojtott lélegzettel, földet sem érő léptekkel, Önként tiltott ölelő kedveddel, lelket acélozó jó emlékekkel, Hittel, akár me...
mint inkubátor a koraszülöttet ketrec cirkuszi oroszlánt börtön gyilkost rablót lánc a kutyát nagyapámat a koporsó úgy zár magába szeretett szobám négy fala már az anyaméhben se...
Sepsiszentgyörgyön születtem 1974. január 28-án. A Székely Mikó Kollégiumban érettségiztem 1992-ben. Már hatodik osztályos korom óta él bennem a belső késztetés az írásra. 2010 óta írok aktívan, kísérletező típus vagyok, ezért szeretek szabadon mozogni a műfajok között.
Szivacs már három napja nem járt haza. Felesége, aki aggodalmas háziasszony, rosszra gondolva szaladt a postára, és telefonált férje szüleinek, majd sorban az összes rokonnak, hogy Szivacs feldobta a talpát.
A virágot, mi sárgán fénylik a központi park díszeként, a szobrot, melyet nem ismertem érkezésem idején, az embert, aki köszönt reggel munkába sietvén, s már az ajtó csapódott, ha netá...
Volt egy kis hamisság abban a sziklában. Mintha csak úgy lógna ki a hegyoldalból, arra várva, hogy kire zúduljon, midőn épp alatta halad el. Segítette a szörnyű tervet az idő is, alatt...
„Bizony, ha átvészeljük ezt is, akkor jobb lesz!” – hallom nap mint nap az örökreményű embereket. S ahogy ezt kimondják, mosolyognak, s úgy tünnek tova, oly nagy határozottsággal, hogy...
Kilencéves voltam, amikor az iskola faliújságjára a tanító nénim kibiggyesztette az első versemet. Így kezdődött: „Tudjátok meg, gyerekek” – ennyit tudok ma is idézni pontosan, aztán a...
A piros olyan, mint nagymamám fonala, kegyetlen emlék. Rideg idő volt, az eső csepergett, és a szél egyetlen hajszálamat sem kímélte. Ahogy nagyapám kőkertes házához értem, rohanni kez...
Julis néne, a vén Julcsa, a falu szája rosszul volt belé, ha egy nap nem futhatta meg magát a faluban. Még a gondolatától is kilelte a hideg. Ha a szomszéd kíváncsi volt, hogy az özveg...
Elérkezett az ősz, a betakarítás ideje. Ezer színben játszottak a fák lombjai, s én kislányként mindig ámulattal csodáltam a természet eme csodás színvarázsát. Szerettem a természetben...
Lehetnék több ennél Lehetnék madár árnya ablakodon, Amikor a hajnal csöndben beoson. Lehetnék fáradt sóhaj, Rímjeid között „Ó, jaj!”. Lehetnék fáradt arcodon görbület, Ujjaidnak ismere...
Zalánpatakon született 1992. szeptember 1-én, földműves család sarjaként. Az elemi iskolát szülőfalujában, az általánost és a középiskolát pedig Hargita megyében, a gyimesfelsőloki Árp...
Minden reggel felkelsz, de nem tudod, hogy aludtál el. Álomba sírva magadat… „Szeretném utoljára hallani a hangodat”, gondolod, de szó nem jön ki a szádon. A megszokott dolgaidat már n...
Csípős kedvében érkezett a szél, fekete felhőket gomolyogtatott maga előtt, végig rohant a fákon, és dühödten rázta meg a zölden hivalkodó fenyőket.
Német Juliska néném több mint harminc esztendőn keresztül volt Évegcsűr iskolaszolgája. Az osztálytermek fűtéséről és tisztaságáról gondoskodott. Ott is lakott az iskola épületében egészen 93 éves korában bekövetkezett haláláig.
A várakozásban nyitottság van, a nyitottságban pedig végtelen tér. A végtelen térben lakik, akire várakozunk, s mindez bennünk van.
Itt csokornyi kalász se megy kárba Itt mindennek rend lenne a lelke A hold éjjel átkacsint a mára Kedvence volt Szentimrei Lenke Itt hajdan a pap is állította a teremtés egykor ...
1995-ben születtem Nagyajtán. 2002–2010 között a nagyajtai Kriza János Általános Iskolában tanultam. Majd a Székely Mikó Kollégium Társadalomtudományok–intenzív angol osztályában folytattam tanulmányaimat 2010 és 2014 között.
Nem késett a vonat csak tizenöt percet. Az ember örvend is ilyenkor, hisz arra gondol, hogy ez nem sok, lehetett volna több is.
– Menj, hozz két fagyit a boltból. Nekem ostyás csokist, magadnak, amilyent akarsz – szólt fél mosollyal arcán, miközben kigombolt ingének zsebéből kihúzott néhány egy lejest.
Halottak napján, a második műszakom lejárta után, késő este kimentem a favágó sírjához. Rajtam kívül senki sem volt már a sírkertben. Akik le akarták róni tiszteletüket elhunyt szeretteik előtt, azok már korábban megtették ezt, és hazamentek.