A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amikor e világra értem én, épp csak elférhettem tenyerén, ahogy sodort a sors álmokon át, apám keze úgy kiállta a próbát. Biciklizni tanított, kardot faragott, mindent megkaptunk, amit...
Tudod úgyis kívülről. A fehér lapot Felfalják telhetetlen betű-ordasok. Tovább lapozol – de kemény a szék támlája –, Inkább már csak önmagadat olvasod. Van – e még sok há...
Van még minden megnevezésen túl valami, amiért érdemes. Amire még kevés a szó, a kapkodó lélegzet, az azonosító szándék. Mintha átderengene az esővel bevonalazott ablakon valami körvon...
Tizennyolc éves tanuló vagyok. Sepsiszentgyörgyön élek, itt nőttem föl. Szüleim kézművességgel foglalkoznak, s bár a kreativitásuk példaértékű számomra, nekem talán más utat szánt a sors: írni szeretnék.
Egy szép napon megérkezett az ősz gazdag örökséggel, melyet a nyár hagyott rá, mielőtt elmenne.
Borbáth Sándor versét olvashatja.
– Úgy hallom jönnek – húzta ki magát az öreg. Az asszony is abbahagyta a paszuly bontását, és hallgatózott egy rövid ideig. De csak a gerle turbékolását hallotta az egyik almafán. Egys...
Párbeszéd önmagával, a múlttal és a jövővel.
Deák Katalin (A Nagy Mózes Elméleti Líceum X. osztályos diákja) versét olvashatja.
A Kovászna megyei Illyefalván nevelkedtem. Legszebb írásaim forrása a falu és környezete, az itt élő emberek mindennapos dolgai, szokásai, gyermekkorom csupa varázsa. Az olvasás hamar ...
Szeretem a könnyű szandálok idejét, a zümmögő levegő fagylaltillatát, s a mézillatú esték csillagfényeit. De hol van az már! A föld kibillent tengelyéből, s a szélességi körök odébb dö...
Alább Kádár Sára Hajnalka verseit olvashatja.
Ránc az arcán, ha egy-kettő, ki mondaná, hogy száz lett ő? Virággal és plüssmacival, öleléssel, lágy puszival jönnek, jönnek köszönteni délceg fiak, szép lányok, déd-ek, ük-ek, barátok...
Én azokat szeretem Én azokat szeretem, akik megértik a szót, kiknek szemében égővörös tűz tombol. Én azokat szeretem, akik levedlették a szégyen százszínű álarcát, akik szavában elég a...
Láttam a téren egy kisfiút. A szökőkutaknál játszott, furcsamód az volt az első gondolatom, hogy nehogy elinduljon a víz, mert szegényt szembecsapja. – Ábel! – szólt a figyelmeztetés e...
– Hogy emlékszik rá? – Gyermekek voltunk. Főleg én. És ő is, bár hét évvel idősebb volt nálam. Az apja a környék elismert cigányprímása volt. Ő is játszott a zenekarban. Talán billenty...
Voltak idők a művészetek történetében, amikor szükségszerűen és a változáshoz szükséges feszültségben szólalt váltig az igény, változtatni, valami újat kell ki-, felpróbálni. Mondhatom...
Kálváriája éppen akkor kezdődött, amikor a szalmaboglya tövében meglelte a maga árnyékát, ami végigkísérte egy életen át.
Hideg, esős ősz járt Évegcsűr felé. Egy lovasszekér csörömpölt ki az Antonescu-féle úton, a Feredő irányából. Középajtára tartott.
„castis omnia casta” nem volt egy rossz gondolata az én drága jó anyámnak „a tisztának minden tiszta” margaréta margaréta téged idéz Édesanya az én legszebb édesan...
Alig parkolt be a busz a szálloda parkolójába, ő már ott téblábolt, arcátlanul rátapadt az érkező személyekre, akik közül sokan megrökönyödve igyekeztek kikerülni.
Zuhogott, amikor elindultak. A férfi már előző este lehordta a csomagokat a kocsiba, hogy éjjel ne zavarja a szomszédokat.
A borzalom hangja csendült föl a kupola alatt: a légtornász üvöltése, a csontok recsegése. A rémület villámként csapott a tömeg közé. A megijedt nézők egymáshoz kiabáltak, de egy értelmes mondatot sem lehetett érteni, az iszonyat, mint a niagarai vízesés mennydörgő, visító zajhullámokká tört szét.
Zubreczky Antal pillanatképeit olvashatják alább.
A Bedő-borvíz titkáról olvashatnak alább.
Zelenka Brigitta versét olvashatják alább.
Mészely József versét olvashatják alább.
Sepsiszentgyörgyön születtem, Székelyudvarhelyen szereztem tanítói diplomát. Tanítói hivatásom Besztercén, az Andrei Mureșanu Líceum magyar tagozatán teljesedett ki. Nyugdíjazásom után családommal hazaköltöztünk szülővárosomba, Sepsiszentgyörgyre.
Egy téli este a mester a tanítványaival szalonnázott a tábortűz mellett. Mivel hideg volt, a pálinka is előkerült. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a harmadik pohár után kezdett mind...
„Mán nem tudom, hogy Gidófalván-e vagy Zalánban történt velik ez az eset – kezdte a történetet Jenő bácsi –, de ezt es Izsák Imre magyarázta vót nekem.” Történt, hogy egy előkelő helye...
Piacozni készül Béla bá, a falu legfösvényebb embere. Azt tartják róla, hogy annyira fukar, hogy amikor a patak kiöntött, még az iszapot is sajnálta a többiektől. Szigorú parancsot kap...
Zümmög, zsong a levegőég, lombok sátra üde zöld még. Ám, mint virágárus kofák, úgy kínálnak csokrot a fák. Lombsátorból madárének száll, májusi szép igézet, mámorít e dalnak árj...
Sepsiszentgyörgyön születtem 1968. december 29-én, de Gidófalván élek. Elemi iskoláimat Gidófalván és Sepsiszentgyörgyön, a középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végeztem. Itt szereztem építészeti szakdiplomát.
Életre kelnek bennem a szavak. Feltörnek, mint erdei forrás vize. Megnyílnak a világ felé, csak úgy egyszerűen, semmi cifraság, semmi úrhatnámság nélkül. Mesélek. Jön az, magától. Könn...
Falunk határában több kőbánya is található, melyek számos kőfaragónak adnak munkát, s ezzel megélhetést. Az újfalusi kőfaragók más helyekre is elmennek köves munkát vállalni, ott szorg...
Mi van a fejedben, kérdezi naponta udvariasan FB barátom. Érdekes, senki mást nem érdekel a téma. Hova mész, hogy vagy – kérdezik, és már tovább is rohantak. Ezért én válaszolok. De ne...
Valami készülőben van. Valami titokzatos hatalom keríti hatalmába énemet. Születnie kell, jönnie kell egy új csodának – éreztem, bennem volt, megbéklyózott, gúzsba kötötte szabad akara...
Becsukta a könyvet, habár nem volt álmos egy fikarcnyit sem. Az ablakhoz ment, nem látott senkit az utcán, csak a szél mozgatta szelíden a diófaágakat. A tegnap a könyvtárban járt. A k...
Erdélyben születtem, a Kovászna megyei Sepsikőröspatakon, 1956. március 1-jén. A tanítóképző elvégzése után 24 évet Sepsiszentgyörgyön, 1 évet Budapesten tanítottam.
– Szóval, egy interjút akarsz készíteni velem… – mondotta a Jóisten. – Ha van rá időd…– válaszoltam. A Jóisten mosolygott. – Az én időm a végtelenség… Milyen kérdéseket szeretnél felte...
A szépség, amit kerestem: szoknya mögött Istent, kenyéren, són, kereszten, búzamezőkbe simulva ketten, fohászon élni, mind a szentek, egyazon okból elfeledve, egy igaz szón merengve. T...
Pitypang dal Ma egy ping, holnap egy pang, A tavasz már itt lappang. Ma egy pang, holnap egy ping, Illat, zümmögés kering. Csak egy pang, no meg egy ping, Pille-púder, szellő-smink. ...
Kikötőm vagy, hol csavargó csónakomnak jól esik megpihenni. Kikötőm vagy, hol jól esik fáradt testemnek lágyan öblödben ringatózni. Kikötőm vagy, honnan nem kíván csónakom többé kihajó...
Már javában lefekvésidő volt, de mi csak akkor lettünk igazán éberek, amikor pizsamásan, ágyainkat plüssállatkákkal halmozva bebújtunk a takaró alá.
Fütyörészve ment ki a csikorgó hidegbe, 14 évének minden lendületével. Nem szokott az időjárással törődni. Egyszer valaki bátorításképpen mondta neki: „Belülről kell süssön a nap!” Azóta se tudta elfelejteni…
1945 április 14-én születtem Gidófalván. Elindulásom az iskola felé: Gidófalva, Köpec, Székelyudvarhely – ahol tanítói oklevéllel 1964-ben végeztem.
Tisztelt Préda Barna úr, olvasván a Hintaszék korábbi (febr. 21-i) számában megjelent cikkét, nagyon meghatott, megbántó érzés fogott el.
Valahol Valahol a végtelen semmiben, havak felett, sötét ködök között, szavak mélyén, haldokló reményben bolyong a lélek, mint hajótörött. Ha majd végképpen lecsukod szemed, elj...
Jártam az erdőt, na, nem a nagyon veszélyes részét, mert egyedül nem szokásom messzire barangolni, főleg a vadonban.
Urunk Jézus Krisztus menybemenetelének második évében történt, hogy egy furcsa alak járta a falvakat, és mesélt egy különös emberről, aki nagy csodákat vitt véghez.