„Hol az a virág van, ott van az Isten”
Amikor a keresztre feszítését megelőző vasárnap Jézus az Olajfák hegyéről ember még nem ülte szamárcsikón bevonult Jeruzsálembe, az ujjongó nép tiszteletadásképpen pálmaágakkal, az élet, a reménység, a győzelem jelképével integetett neki. Az ezt felelevenítő szertartások már az első századokban gyökeret vertek, előbb a Közel–Keleten, nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11–12. században Rómában és ezzel párhuzamosan a Kárpát-medencében is. Ám ahol nem volt pálma, mint például Székelyföldön, ott a virágzó fűz vesszőivel helyettesítették.