A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A legtehetségesebb nemzeti publicisták egyike, Varga-Bíró Tamás, aki egyszemélyes intézmény, ötletgyár, kiváló dalszerző, szövegíró és előadó is egyben, visszavonul a közírásból. A tör...
Jósok, jövendőmondók az emberi világban mindig is voltak. Amit azonban Arany János végzett 33 éves korában – krisztusi kor –, 1850-ben, az már több a víziónál, a látnoki jelzésnél. Elk...
Mondhatni nem telik el nap, hogy ne értesülnénk természeti katasztrófáról, földindulásról, falvakat, városokat elsöprő sárlavináról, lávakitörésről, szökőárról, kellemes hangzású női n...
Akár állandó vendégnek is mondható immár a Buzogány–Táncos-páros a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában. Harmadikszor látogatott el ide a mérnök-tanár és társa, a szenti...
Könyörgöm, ítéljék már el a szocdem Liviu Dragneát! És ítéljenek el már mindenkit, akit egyszer korrupcióval vádolnak, Victor Pontát, Călin Tăriceanut, de még Orbán Lajcsit vagy Vasile...
Hat rám taposó évtized meggyőzött, hogy inkább bízzak az irodalomban, mint hús-vér emberekben. Mert ép ésszel képtelen vagyok megérteni dolgokat. Szóval, ha túl sokat iszom a kocsmában...
A Facebook lehetne egy jó dolog, ami összekapcsolja az embereket, de inkább rossz. Mert: Egy zárt rendszer. Minden, amit írsz, az övék, és csak az övék. Nincs lehetőség, hogy magadnak ...
Nem foszthat meg semmi és senki meggyőződésemtől, hogy ma is van vénséges vén és serdülő fiatal, aki Petőfit a könnyek mögött rebegő lélekkel olvassa. Garázdák és hatalmak, hatalmasok ...
15 400 méter. Ennyi autópályát sikerült tavaly átadnia ennek az „országépítő” kormánynak. Ez kemény 42 centiméter és 19 milliméter naponta. Ebben a tempóban pontosan 25 évre lesz szüks...
Ezt is megértük. Félmilliárd eurós tenisztorna-döntő Sencsenben, láthatatlanul, dugiban, mint egy pápaválasztás, zárt ajtók mögött. A tömeg kint várakozhat, míg valaki méltóztatik érte...
A férfi kézilabda ama kevés sportágak közé tartozik, ahol az Európa-bajnokság erősebb a világbajnokságnál és az olimpiai tornánál is. Az egyszerű magyarázat az olimpiai- és vb-lebonyol...
1764. január 7-e vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái. Az esztelen vérengzés emléke madéfalvi veszedelem, latinul Siculicidium, vagyis székelygyilkosságként rögződött a köztudatban.
Nemrég újságíró ismerőseimmel voltam egy társaságban. Volt köztük hírmondós is. Szó került sok mindenről, adott ponton a közösségi médiáról. Nyilván, köztük a legnagyobb a Facebook. Me...
Milo Yiannopoulos a legérdekesebb figurák egyike világszinten. Szabad szájú, trágár, pofátlan, homoszexualitását és zsidó származását nyíltan vállaló publicista, aki nem liberális. Sőt, kedvenc szórakozása, hogy szabályosan hergeli a „politikai korrektség” nevű agybaj magukat liberálisnak mondó képviselőit.
Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk. Ezzel pedig nem csak önmagunknak, hanem a minket elindító család, nemzet, valamint kultúrkör tagjainak is tartozunk. Hiszen a saját életünk alakulása kihatással van az övékére is, amint azt a földrészünkön lejátszódó folyamatok és azok gyászos következményei egyaránt bizonyítják. Európában ugyanis embert próbáló időket élünk, amit, ha egyénenként nem állunk ki, akkor közösségként is óhatatlanul elbukunk.
Kezdjük a mi Sepsinkkel. Megfejtettem, hogy a Leicester City stratégiáját alkalmazza Diószegi úr, ugyanis a Leicester, amikor felkerült a Premier League-be, hogy ne rémissze meg a többi csapatot, az első évben épp-épp hogy bennmaradt, csak a rákövetkező évben nyert bajnokságot. Eddig a taktika tökéletesen működik, a többire jövő júniusban visszatérek.
Igazi ünnepet terítettek szét ebben a zűrzavaros jelenben Magyarországon; olyan ünnepét a magyar népköltészetnek, néptáncnak, mely hozza az egykori hétköznapokban vívódó dédjeink dalait, táncait is. Ez a Fölszállott a páva verseny, melyen részt vehetnek a trianonos szomszéd államok magyar néprészei is. (Nem cinikusan, hanem igazságként most is, tényként mondom, hogy a trianonos nemzetfertőzést máig nem gyógyulták ki a „szomszédos baráti országok” megélhetési politikusai…)
Magunk mögött tudunk egy újabb évet, amikor nem történt jelentősebb előrelépés a székelyföldi autonómia ügyében. Hátrahagyunk egy olyan évet, ahol akárcsak az előzőekben, fel-fellobbant a román-magyar konfliktus, hogy csak egy példát adjak, robbant a puliszka, jobban mondva a miccs Hargita megyében. Olyan évünk volt, mint a többi: a bukaresti politikusok idén is ugyanolyan gyakorisággal járták a törvényszéket, bíróságot, mint korábban. 2017-ben is tüntetett a nép, utcára vonultak az emberek, és ugyanúgy maradtak a semmivel, ahogy eddig is.
Sok víz lefolyt az Olton, amióta esetleg csak félszemmel követem a kereskedelmi-politikai cirkusszá süllyedt Eurovízió-fesztivált. Az idén azonban meglepett a közönség döntése, és a zsűri sem tehetett mást – egy portugál fiatalember nyert, Salvador Sobral. Mégpedig nem húsz kerge táncossal, nem hollywoodi fény- meg füsthatásokkal, hanem egyszerűen énekelve elcsépelt témáról, a szerelemről.
Ábel napja van, erőtlen január. Még annyi fagy sincs, hogy a leendő lombok fáiból a kártevők eltakarodnának. Erős volt a fagy mindig, amikor fohászkodtunk, kitakaródzva a pokrócok közül. A mi mindennapi kenyerünket… A falvédőn ott a napi ima mindenütt: Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke…
Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hat parlamenti képviselője, név szerint Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly 2004 jú...
1989. december huszonvalahányadikán homokzsákokat, mögöttük álló fegyveres önkénteseket találtam a megyei lap szerkesztőségének ablakaiban, amikor tisztafej-szolgálatra felmentem egy d...
Egészen elképesztő mélységekbe süllyed a gyűlölködő kormányellenes média. Az egyik világhálós orgánum abba kötött bele, hogy Orbán Viktor csak három szóban üzent december 24-én, boldog...
A kézdivásárhelyi Helen Doron angolnyelv-iskola diákjai és szülei segítségével, a Petőfi Sándor Általános Iskola I. A osztályos tanulói, Marosi Erzsébet tanítónő, illetve az ebbe az os...
Mi, akik a szentestét szolgálatban töltöttük a sürgősségi osztályon és más osztályokon is a kórházban, igen nagy feladat elé álltunk. Körülbelül 15 percünk volt, amikor össze tudtunk g...
Semmilyen szögből nézve nem szabályos ez a május. Éghasadás van; a nap nyugtának nagyobb a kelete. Kacsint az ég, és síkfutásba kergeti a féllábú baktert is. – Nem is tudja, hogy jövök...
Nehéz jó arcot vágni azokhoz a finoman szólva is ellentmondásos reakciókhoz, amelyek Kulcsár-Terza József háromszéki képviselő autonómiastatútum-benyújtását kísérik. Ha valaki lemaradt...
Nem akarjuk, nem is tudnánk kisajátítani mi, magyarok a karácsonyt követő aprószentek ünnepét (dec. 28.), hiszen nem is olyan messze, az „egykor”-ban, s talán néhol még ma is emlékezne...
Mondják, írják, hogy a tánc a legősibb kifejezése az örömnek, bánatnak. Lehet, még értelmes szó nem hagyta el emberi ősünk száját, de ahhoz kétség nem férhet, hogy már táncolni tudott....
Ha fölcineg arcomig ölemben a pici gyermek azzal, honnan is hull a hó Tata, azt mondom neki: a kis Jézus bölcsőjéből a párnát, a takarót most rázzák ki az angyalok. Ha már hazudni nem szabad. Valóságossá válik ezzel a teremtés meg a természet történése. Ha felnőtt kérdezi, azt mondom ezen a hajnalon, hogy az éjszakai álmom így ereszkedik alá, belepve a magam s a földi mindenség valóságát.
A kommunista diktatúra utolsó évtizedében Románia lakosságát mély fizikai és erkölcsi nyomorba taszították, melynek nyomasztó hatására egyre többen úgy érezték, hogy napról napra nehezebben cipelhető teherré torzult az élet. Hiszen fizikai és szellemi táplálék, valamint gondolati és lelkiismereti szabadság hiányában már az emberi lét értelme és jogosultsága megkérdőjeleződik.
Úgy tűnik, mintha egy-egy figyelmes cinke vezetgetné repdesve a vendégeket házról házra. A sok cinke helybéli, ismernek mindenkit. Hogy most mennyire szívesen teszik ezt a feladatukat is, ember nem tudhatja. Haldoklik az öreg tanár. Aggódik minden áldott lélek érette.
Jó érzés látni, illetve olvasni a helyi lapokban, hogy a nagy ünnepi készülődések közepette vannak több tucatnyian Háromszéken is, akik elkötelezetten tesznek azért, hogy Karácsonyt mindenki a magáénak érezze. Egyre több településről érkezik hír, hogy a helyi közösségek erejüket összekovácsolva szolidaritást mutatnak, összefognak azok érdekében, akik valamilyen oknál fogva a nagybetűs Élet perifériájára szorultak.
Nagy Lajos király idején jegyezte le a krónikás, a Névtelen Minorita azt a Szent Lászlóhoz fűződő mondát, amelyben eleink is szerepelnek. A krónikás szerint a székely–tatár összecsapások közben Szent László ereklyeként őrzött feje eltűnt a váradi várból, és amikor röviddel utóbb mégis megtalálták a sekrestyében, gyöngyözött az izzadságtól.
A naponta kiátkozott szociáldemokrata-demokrata liberális koalíció teljesítményénél már csak az ellenzék produkciója siralmasabb. Azt mondja hétfőn a liberális párt jeles képviselője a parlamentben a költségvetés vitáján, hogy azért nem lesz jövő évben beruházás ebben az országban, mert az RMDSZ, „szembemenve a romániai polgármesterek érdekeivel”, nem szavazta meg a plénumban, hogy a helyi önkormányzatoknak a jövedelemadóból visszaosztott összeget 71 százalékról 100 százalékra emeljék, és ezért – háttéralkuban – 40 millió lejt kapott a marosvásárhelyi reptér felújítására és a székelyföldi utak rendbetételére.
A nemzet napszámosainak újabb csapata vonult nyugdíjba. Máskor nagyon könnyen elmentünk az ilyen események mellett, hisz mellettünk naponta fordulnak meg olyanok, akik végigdolgozott évtizedek után szegre akasztják az addig használt szerszámot, s elindulnak a nyugodtság, a hátralévő nyugalmas életszakasz útján. Hogy ez az út mennyire járható, mit tartogat még az azon bandukolók számára, az a jövő titka, ahogyan ezt mondani szokás.
Évek óta visszatér, hogy esztendő-fordultakor, jó néhány erdélyi magyar elkezd reménykedni, s adja a tanácsot, hogy hová kell állnia, kikkel kell szövetkeznie az RMDSZ-nek. Az ilyen javaslatokról lerí, gőzük nincs arról, hogy az ország irányítása körül mi a helyzet, és az egyik vagy másik politikai csoportosulás, esetleg országnagy mellé sorjázás mit is (nem) hozna ez erdélyi magyarságnak.
Az elmúlt hét kiemelkedő politikai eseménye a Jobbik valamint az SZDSZ utódpártjainak közös tüntetése volt. (Egy zárójelet megérdemel az SZDSZ-utódpártiság kérdése: az, hogy az SZDSZ tovább él a pénteki tüntetőkben, Momentumban, az Együtt-ben és az LMP-ben, nem jelenti azt, hogy a párt legvehemensebb nemzetellensége ne élne tovább egy másik politikai alakzatban is, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióban.)
Első olvasatra és hallásra meghökkentő nagyotmondásnak is tűnhetnek a magyar női kézilabda-válogatott németországi szerepléséről szóló legilletékesebb nyilatkozatok. Kim Rasmussen szövetségi kapitány és Pálinger Katalin szövetségi alelnök (a válogatott korábbi csodakapusa) egyaránt úgy értékeli, hogy a magyar nemzeti csapat tagadhatatlan fejlődést mutat mind játéktudásban, mind pedig küzdőszellemben és kohézióban. A női kézilabda világbajnokságok történetében jegyzett leggyengébb helyezés után ilyesmiket állítani bátorság vagy botorság, mondhatná bárki. És talán mégsem.
Már csak azt várom, hogy nyugvópontra jusson végre ez az egész igazságügyi reform, mert előre láthatóan csak így fog elülni az a parttalan politikai cirkusz, amivel elárasztotta a nyilvánosságot. Szinte látom, hogy abban a pillanatban, amint lezárul a folyamat, vagyis lejár a „válság” szezonja, visszaszorulnak legalább ideig-óráig a hírtelevíziók és közösségi médiák manipulatív algoritmusain csüngő dühös emberek csoportjai, és sematikus véleményeik aktualitás híján nagy robajjal örvénylenek majd lefele a demokrácia öblítőcsészéjében.
Jósok, jövendőmondók az emberi világban mindig is voltak. Amit azonban Arany János végzett 33 éves korában – krisztusi kor –, 1850-ben, az már több a víziónál, a látnoki jelzésnél. Elképedve, valóságos ijedelemben olvasom most újra Gondolatok a béke-congressus felől (1850.) című elégiáját. Gondolati líra? Itt a líra csak segít, hogy a gondolat elárassza a lelket. A rá jellemző verstani gondosság a magyar nemzettől az emberi faj önpusztító gyűlölködésének magasságáig – inkább síri mélységéig – világítja a sorscsapásoknak nevezett fajpusztítást.
Jóságos, jámbor ember volt Sándor bácsi. Halk szavú, szelíd teremtés egy hangoskodó és zavaros történelmi időszakban, amikor kistérségünk társadalmában is nőttön-nőtt a feszültség, ami nyilván erőszakban, például gyakori bicskázásokban nyilvánult meg, s úgyszintén súlyos volt az elnyomás, hiszen a kommunista hatalom által célul kitűzött kisajátítások, az államosítás, a szövetkezetesítés vagy kollektivizálás 1948-at követően csak ilyen eszközökkel volt végrehajtható.
Luca napján, december 13-án mesés, csilingelős, játékos hangulat lengte be az ikafalvi művelődési otthon két színterét: az imateremben a felnőttek, a másik helyiségben a gyerekek hangolódtak a csodavárásra.
Az állami televízió jóvoltából bárki meggyőződhetett arról, hogy a román nemzet méltósággal és megrendülve búcsúzott királyától, I. Mihálytól (Sinaia, 1921. október 25. – Aubonne, Svájc 2017. december 5.). Hiszen tízezrek várakoztak órákon keresztül a palota kapujában, hogy leróhassák kegyeletüket a trónteremben elhelyezett ravatalánál.
Szólal mélán, panaszosan, majd föltüzeli magát a megszokott nacionalista fokra Ioan Cismaș romániai román újságíró. Kimondottan határozott alanya, tárgya nincs az írásnak, míg bele nem...
A horvát tábornok a tizenkét éves börtönben poshadást önkéntes halálos ítéletre váltja, és végre is hajtja önmagán. Hágában, hála a médiának, a nagyvilág szeme láttára. Nem ismerem az ...
Történész, Budapesten doktorált Marius Diaconescu állítja (Krónika, dec. 7.), hogy Gyulafehérváron nem ígértek nekünk önigazgatást, pláne autonómiát nem a nemzetgyűlésre összegyűltek, ...
A Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet és a Háromszéki Népfőiskola Egyesület december 10-én adománygyűjtő adventi délutánt szervezett a felsőlemhényi kultúrotthonban. A zenés, verses délutáno...
Hihetetlennek tűnt, amit évekkel ezelőtt mesélt egy fiatal, aki az Orvostudományi Egyetemre felvételizett. Lehetett magyar nyelven szóbelizni, de úgy, hogy a román felvételiztető melle...
Asztaltársaság számára akár fogadás vagy rögtönzött vetélkedő tárgya lehet az alábbi egyszerű próbatétel. Részvételi korhatár nemigen létezik, noha van néhány alapfeltétel. Akinek egés...