Balkáni gerle

Reggelente, amikor kimegyek az udvarra, az első madár, amivel mindig találkozom, az egy balkáni gerlepár. Már ismernek, közeledésemre nem repülnek el. A kert végében lévő akácfa ágán ülnek minden este, egészen a fa törzséhez húzódnak, ott alszanak. Reggel már a diófán látom őket, és várják, hogy a tyúkoknak adjak enni, mert tudják, hogy a gabonaszemekből nekik is jut.

Legtöbbször a kakas ugrik ki a pajtából, és megy az etetőhöz csipegeti a szemeket, közben kettyeg, hívja a tyúkokat, hogy egyenek. Egyetlen gond van a tyúkudvaron, hogy van még egy kakas, és mindamellett, hogy termetileg nagyobb a piros tollazatúnál, mégis a kisebb méretű, de harciasabb szárnyas az úr. Látom, hogy a másik kakas csak félve eszik, ezért két helyre is szórók eledelt. Így jut bőven a gerléknek és a verebeknek is. Igaz, reggel mikor kimegyek még nem látok egy verebet sem, de ahogy kiszórom a magokat, már érkezik legalább tíz példány. Később jönnek mások is, de legtöbbször ők már hoppon maradnak, mert elfogy arra a mag. Így nem marad más nekik, mint a madáretetőnél sorba állni, mert ott mindig van eledel. A cinegének olajos magkeveréket adok, de a verebek és a gerlék is odajárnak. A cinegék jönnek, elcsípnek egy szem magot, azzal repülnek is a közeli szilvafára, ahol kibontják, majd röppennek is vissza a következő szemért.

A verebek egészen másként viselkednek a madáretetőn. Odaülnek az etetőre, s míg jól nem laknak, vagy egymást el nem tolják, addig maradnak. A veréb válogat a magok között, ezért sok mag a földre kerül, és ekkor jutnak hozzá a gerlék az eledelhez.

Van, hogy egy csuszka vagy nagy fakopáncs is megjelenik az etetőnél. Máskor erdei pintyek, fenyőpintyek a vendégek. Sokat nem maradnak, általában egy-két napig, majd mennek máshová, és így kóborolnak egyik etetőtől a másikig, míg ki nem tavaszodik.

Egyik nap egy vaskos csőrű meggyvágó érkezett, komótosan elfoglalta a madáretetőt, tekintélyt sugárzó csőrének meg volt az eredménye, mert míg evett, addig a verebek tisztes távolságból figyelték a vendéget.