Mérlegelés őszi alkonyaton

Beleszületünk egy környezetbe, és az egy életre meghatároz minket. Hiszem, hogy az őrangyalunk születésünkkor kiválasztja nekünk azt az évszakot, ami leginkább jellemző lesz ránk.

Most múlik pontosan, jelzi a környezet is, nem tehetek ellene semmit, nem áll módomban. Szép lenne, ha mindenki tudná az őszről, hogy nem hal meg, csak pihenni tér, mert elege lett a munkából, hajtásból. Hasznos lenne, ha észrevennénk, hogy a sok kincs, amit ránk hagyott beindította a fantáziánkat, erősítette a kreativitásunkat, megvalósította az álmainkat.

És el is érkeztünk a Mérleg jegyében születettekre jellemző vonásokhoz. Kreatív, gazdag a fantáziája, szeret egyedit alkotni, tudja, hogy különleges és színes egyéniség, pik-pakk intézkedik, nem szeret tétlenül ülni, egyszerre szép és egyszerre csalfa, megjelenése emlékezetes, távozása nyomot hagyó. Döntsétek el, az őszről beszélek vagy a Mérleg-szülöttről?

Nyugodtan, hiszen ő is szereti a pontos és tiszta beszédet, a világos jövőképet, de sokszor túllő a céljain. Csendes, mint az alkonyát élő nap, aki melegít bár, de ereje fogytán, mégis oly szépen beragyogja a tájat. Hangsúlyos, mint a barázdák az őszi mezőn, melyek jelzik, hogy volt itt élet a nyáron, ma már csak egy múló álom. Viccelődő, mint a csipkelődő harmat, ki egykettőre megszínez mindent, amihez kedve van.

Milyen szép is az ősz, akár a mesebeli százszorszép leány, ki magánál szebbet nem lát, csak borús alkonyokon, de akkor igazán mindenkit szebbnek lát, mert kívül hordja a boldogságot. Ilyen a mi Mérleg-szülöttünk is olykor, mikor önmagát keresi, nagy szüksége van visszaigazolásra, biztatásra, szeretetre, mert nem csak az elesetteket kell bátorítani, nem csak a szegényeket kell segíteni. Olykor a bátrakra is ráfér.

Csákány Zsuzsanna