Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A madaraknál javában zajlik a fiókák nevelése. Ilyenkor a madárszülők a legtöbb időt az élelem beszerzésével töltik. Már korán reggel elkezdődik a napi feladat, és ahol négy- öt fiókát kell felnevelni – mint például a gólyáknál – ott késő este is még a táplálékkeresés a legfontosabb feladat.
Egy háromhetes gólyafióka napi egy kilogramm táplálékot képes elfogyasztani, és ennyire szüksége is van, hogy megfelelő ütemben fejlődjön, mert augusztusban már ott áll a hosszú vándorút küszöbén. És ahol öt fióka van a fészekben – ami manapság a térségünkben a gólyáknál nem ritka – bizony sokat kell futkosniuk a gólyaszülőknek a mezőn szöcskék, rovarok, egerek, patkányok és siklók után. Az étel mellett még vizet is kell hordaniuk a csemetéiknek.
A mindenki által jól ismert és közkedvelt széncinegének sincs könnyebb dolga. Ugyan nem kell akkora mennyiségű táplálékot összegyűjtenie, mint a gólyának, de nálunk nem ritka a tíz-tizenkét utód egy fészekaljban, és bizony a folyton éhesen tátogó kis cinkék étvágyát csillapítani egész napos feladatnak bizonyul. Ilyenkor már nem marad idő az éneklésre, ezért gyakran észre sem vesszük a cinegéket, majd csak ősszel, télen a madáretetőknél.
Öreg almafa törzsében fészkelte be magát egy mezei veréb és egy seregélycsalád. Fiókák élelemkérő hangjára lettem figyelmes. Először a mezei verebeket vettem észre, egy ágszelén ültek. Egyik madárnak csőrében egy szöcske volt, a másiknak talán pók. Ekkor döbbentem rá: túl közel vagyok, azért nem etetnek, így hátrébb álltam és figyeltem. Egymás után tűntek el az odúban. Majd megjelentek a seregélyek is, ügyet sem vetve arra, hogy figyelem őket, épp csak egy pillantásra méltattak. Kisvártatva megjelent egy macska. Azonnal idegesek lettek a seregélyek. Riasztó hangjukat ismerhették a szomszédok is, mert nyomban megjelent mind a két veréb. Szidalmazták a betolakodót, azonban a macskának verébpecsenyére fájhatott a foga, mert felugrott a fa törzsére, és egyenest az odú szájánál kötött ki. A verebek, ezt látva, átrepültek egy másik fára. A seregélyek azonban nem hagyták magukat, és támadásba lendültek. Amint a macska megmozdult, nyomban kapott egy freccsentet ürüléket a szeme közé, hol egyik, hol a másik szülőtől. Jól céloztak, mert megtelt a macska szeme. Pislogott, törölte a szemét és az orrát, aztán eloldalgott.
Kelemen László