Téli ünnepek

Beléptünk decemberbe, az ünnepek hónapjába. A Mikulás már megjárta magát, hamarosan az angyal is megérkezik, de nem olyan feltűnően, mint a Mikulás, aki sok helyen személyesen adta át az ajándékot a kisgyerekeknek, hanem rejtélyesen, az éj leple alatt helyezi el az áhított ajándékot a karácsonyfa alá. Ám előtte, ugyancsak titokban, figyeli a gyerkőcöket, hogy jól viselkednek-e, szót fogadnak-e, mert bizony sok levél kerül ki az ablakpárkányokra, és csak a jó gyerekek kapnak ajándékot, hangzik el a szülői intelem.

Végül az angyal mindenkihez elmegy. S lám, a kis óvodás, aki még nem tud írni, lerajzolja azt, amit olyan erősen kíván, és azt elhozza az angyal.

Mikor megkérdeztem a kis unokámat, mit szeretnél, mit hozzon a Mikulás, azt felelte, hogy angyalt. Benett még csak két és fél éves, így újra megkérdeztem, de ezúttal másképp tettem fel a kérdést, milyen játékot hozzon a Mikulás? Azonnal rávágta, távirányítós kamiont!

Nagy az öröm a gyerekek körében, ha épp a kívánt vágyat teljesíti a Mikulás, az angyal, mert megesik, hogy a csomagok összecserélődnek, amiből még duzzogás is lehet.

Jól tudja a cinege, hogy amikor madáretetőre bukkan, nem mondogathatja azt, amit tavasszal a télnek mond, hogy „kicsit ér – kicsit ér”, hanem örömében mindenkinek elcsipogja azt, hogy megjött az angyal. Jön is a hívó szóra cinegék, csuszkák, pintyek, verebek sokasága, mert nekik minden nap ünnep, amikor terített asztal várja a zord téli napokon.

A cinege felkap egy magot az etetőről, és azzal huss, repül is egy közeli ágra, ahol lábával leszorítja a magot, és úgy kopácsolja, mint ahogy a harkály a fa törzsét, hogy hozzáférjen az ízletes falathoz. Majd repül vissza a következő magért. Addig a veréb a madáretetőn komótosan szemezgeti a magokat, mintha tudná, hogy jut mindenkinek egy jól működő téli madáretetőn.