Verébperpatvar

A tél végén, kora tavasszal kihelyeztem a tyúkudvaron lévő diófára egy mesterséges madárodút a cinegéknek, de sejtettem, hogy a verebeknek is tetszeni fog, ezért még egyet készítettem.

A házi veréb kicsit huncutfajta, mert ha a madárodút nem foglalja el senki, akkor ő sem, de mihelyt megjelenik egy érdeklődő madárpár, azonnal fontossá válik a számára. Sok esetben elzavarja a vendégeket, azonban mégsem költözik be.

A tél folyamán legalább húsz széncinege járta a madáretetőt, a verebeket nem is számoltam, ők mindig itt vannak, örvendek nekik. Szinte biztosra vettem, hogy tavasszal majd beköltözik egy cinegepár az egyik madárodúba. De lehet, mind a kettőbe.

Ahogy tavaszodott egyre gyakrabban nézegettem őket, s amikor megláttam egy mezei veréb párt, nagyon megörvendtem. Szíves vendégek nálam a mezei verebek is. Drukkoltam, hogy foglalják el az odút.

Szépen kitavaszodtunk, a nyárba is beléptünk, már minden madár fészket rakott, de az én két madárodúm üresen maradt. Csalódottan figyeltem a két mesterművet, amit szakszerűen végeztem el, saját kezűleg. A kihelyezésénél is odafigyeltem, hogy egymástól távol, különböző magasságba legyenek, az uralkodó szélirányra is odafigyeltem, egyik bejárónyílás sem nézett észak felé.

Május végén újra felcsillant a remény bennem, mert egyik nap egy verebet láttam tollúval a csőrébe, közel az odúhoz. Azonnal mozdulatlanná dermedtem figyeltem, na, most bújik be a röpnyíláson. De nem, a szomszéd ház tetőzete alatt tűnt el a tollal a csőrében.

Egyik nyári reggelen, a gyönyörű napsütésben tűnt fel, hogy az odú bejárónyílását pókháló borítja. Nem, hogy nem foglalta el egyetlen madár sem a fészekodút, de még csak be sem kukucskált rajta, pedig egész évben ott voltak a közelben, a veteményeskertben, a tyúkudvaron a verebek.

Majd beköszöntött az ősz, a költési idő lejárt. Majd jövőre.

Egyik nap nagy csetepatéra figyeltem fel az odú körül. Gondoltam, megnézem, és ekkor láttam, hogy egy mezei verébpár fészekanyagot hord az egyikbe, amit a házi verebek nem vettek jó néven. Most már őket is érdekelte az odú.