Egy baróti, aki Francia Polinézia elnökével is kezet fogott

Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” – idézi Theodore Roosevelt egykori amerikai elnököt egy Facebook-bejegyzésében a baróti Ágoston Annamary, akivel a minap beszélgettünk életről, az életben elért sikerekről, a munkáról, a mai fiatalokról, az itthonmaradás kérdéséről, a nagyvilágról, annak szépségeiről, egyáltalán mindenről, ami manapság elégedettséget nyújthat az embernek, és boldogsággal töltheti el.

A Baróton biztosító-bróker irodát vezető és ráadásul az amerikai Morinda cég termékeit forgalmazó Annamary mosollyal tele ember, szereti, amit csinál, elsősorban azért, mert úgy véli, munkájával segít másoknak. Nemcsak abban, hogy dolgozhassanak és egészséges életet élhessenek, de abban is, hogy azt itthon, szülőföldjükön tegyék, mert bár mondhatni, fiatalon bejárta a fél világot, mégis a szülőföldjéhez ragaszkodik leginkább. Azt mondja, ennyi természeti szépséget, gazdagságot sehol máshol nem találni, csakhogy az itthoni boldogsághoz, mindenekelőtt célokra, hitre, kitartásra van szükségünk, ezekkel az erényekkel pedig, valljuk be, nem sokan büszkélkedhetünk.

„Úgy is lehet, hogy nem húzunk el innen”

– Fő célom az, hogy segítsek az embereken. De miként lehet segíteni az embereken? Elsősorban úgy, ha nem húzunk el innen. Én nagyon támogatom azt, hogy itt kezdjünk el valamit az életünkkel, és hogy ez a valami bárki számára elérhető legyen – mondja.

Biztosító brókercége már tíz éve működik, s mint magyarázta, abból már mindent kihozott, amit kihozni lehetett, ezért új kihívást keresett magának. Így kezdett el egy neves márka termékeinek forgalmazásával foglalkozni öt évvel ezelőtt, amitől persze az elején mindenki eltanácsolta, mondván, badarság, Baróton nem fog menni, mert itt az embereknek nincs pénzük és így tovább. De ő nem tágított, bebizonyította, elsősorban magának, de másoknak is, hogy Baróton is működik sok minden, és ez is működhet. Öt év alatt olyan sikereket ért el, amilyeneket más forgalmazók csak tíz-tizenöt év után tudhatnak magukénak.

– Az emberek előtt mindig és mindenhol ott van a lehetőség, csak kevesen élnek vele – hangsúlyozza.

Ezeket termékeket köztudottan a már nálunk is közismert MLM, vagyis multilevel-marketing rendszerben forgalmazzák, aminek a lényege az, hogy az eladása a fő vállalattal alvállalkozói szerződésben levő értékesítők vagy hálózatépítők által történik, akik maguk is elégedett fogyasztói a termékeknek, azt pedig továbbajánlva ismerőseiknek, maguk is részt vesznek a termék értékesítésében, ezért pedig javadalmazás illeti meg őket.

– Nagyon megszerettem, amit csinálok, nagyon sokat hívnak, nagyon sok előadást tartok, képzésekre járok. Most már nagyon magas szintű képzéseken veszek részt, azért, hogy egyre jobban tudjam csinálni, amit csinálok, mert nem átverni akarok embereket, hanem segíteni rajtuk, és ezt a segítséget munkalehetőségre is értem. Azért szeretem ezt az üzletet, mert olyan leosztása van, hogy mindenki önmagának csinálja. Annak függvényében tudnak fejlődni benne az emberek, hogy mennyire motiváltak. Van, aki fejleszti magát, más egy bizonyos szinten feladja, megáll.

Senkinek sem könnyű az élet

– Kell-e az eladáshoz valamilyen veled született tehetség, mert sokszor halljuk, hogy eladni tudni kell? – kérdeztük tőle.

– Nem. Valójában, ha nagyon akarsz valamit, akkor azt a nulláról el lehet érni. Csak nyilván, segítség kell ahhoz, hogy eljuss arra a bizonyos szintre. Nem kell azt mondani, hogy a másiknak könnyű, mert valójában senkinek sem könnyű. Én sem így születtem, most éppen ezt szeretem csinálni, és hogy ebben jó legyek, képzésekre kell járnom, mindig hozzá kell tegyek valamit ahhoz, ami már megvan nekem. Mindig azt szoktam mondani, hogy magunkat adjuk el. Nem a terméket adjuk el valójában, hanem saját magunkat. A probléma viszont az, hogy az emberek elveszítették a hitüket, a bizalmukat, már nem hisznek semmiben és senkiben, csalódottak, sőt, mondhatni nagyon csalódottak, s akkor mi ezt a hitet, a bizalmat is meg kell próbáljuk visszaadni nekik. Azt mondják, Baróton nem működik semmi. Dehogynem! Itt is működik minden, csak hozzáállás kérdése. Azonban az embereket nagyon nehéz a sérelmeiktől megszabadítani, rávezetni arra, hogy mi mások vagyunk, mint azok, akik korábban csalódást vagy bosszúságot okoztak nekik.

A gyönyörű Tahitiben

A cégnek köszönhetően, egy jutalomutazás keretében Annamary tavaly eljutott a világ másik felére, a sokunk számára már eleve egzotikusan hangzó Csendes-óceáni Tahiti-szigetekre is. Amikor megkérdeztük, milyen volt ott lenni, arra számítottunk, áradozni fog az élményekről, ehelyett azonban visszafogottan fogalmazott:

– Ott értettem meg és éreztem igazán, hogy mi mennyire hálásak kell legyünk, hogy itt lakunk, itt élhetünk Erdélyben, Erdővidéken. Holott Tahiti gyönyörű, fantasztikus helyei vannak. Ahova minket elvittek, ott luxus minden, viszont láttam a szigetek másik oldalát is, a szegénységet, a néhány eurócentért naphosszat, keményen dolgozó embereket, ami elgondolkodtatott, és azt sugallta, hogy mégis, mi milyen jó helyen vagyunk itt, ahol élünk. Tahitin olyan szegénységben élnek a legtöbben, hogy az valami eszméletlen. Az emberek alázatossága viszont megdöbbentett.

Megköszönték neki, hogy itt árusítja a nonit (ebből, a szigeten egész évben termő gyümölcsből készül a Tahitian Noni Juice, vagyis a cég által forgalmazott ital, mint gyógyító hatású táplálékkiegészítő), segítve ezzel az ő megélhetésüket is, hiszen más munkalehetőségük nem nagyon van.

– Egy ilyen hajókirándulásra csak nagyon kevesen jutnak el, ezen Európából például csak én voltam egyedül, a többiek mind Japánból, Amerikából, ilyen helyekről jöttek. Találkoztam Tahitin a francia-polinéz elnökkel is, ami hasonlóképpen nagyon nagy élményt jelentett, mert egyébként nehezen lehet a közelébe jutni, de a cégünk ezt is megszervezte nekünk.

Ami a folytatást illeti, elmondta, hamarosan újabb egzotikus helyre utazik, ezúttal a Hawaii-szigetekre, majd Athén, Milano következik, és célja, hogy Dubai-ba, Kínába és New York-ba is eljusson. Élettapasztalatairól, élményeiről a jövőben könyvet szeretne írni, ami pedig a baróti, erdővidéki viszonyokat tekinti, azt mondta, amennyiben összetartóbbak lennének az emberek, itt is sokkal több mindent el lehetne érni.

– Addig, amíg az irigység tombol, és sokan semmit sem tesznek, csak irigykednek, addig semmi jó nem várható… Összefogás szükséges, csak nem politikailag, hanem lent, az emberek szintjén – sommázott.