Eper

Bármily hihetetlen, Gyergyóban érik az eper. Fogyasztjuk is rendületlen, lehetőleg úgy, hogy semmilyen hőkezelés ne rontsa állagát (kivéve természetesen az ágyásra tűző napsugarakat).

Ezért kerülhet hideg natúr joghurtba (lehetőleg görögbe, amely szerintem a joghurtok királya), esetleg még hidegebb jégkrémbe, ami nem más, mint a jégkrémformába kanalazott, majd kellőképp megfagyasztott epres joghurt. Készül belőle hideg eperleves, amelyet kiváló társa és cimborája, a sárgabarack is igen ízletessé tehet. Gyümölcslevesem (mint mindig) most is úgy készült, hogy megfőztem egy tasak tejszín ízű pudingot, jó sok tejjel, sóztam, cukroztam, majd lehűlése után belecsorgattam a villával kissé széttört eperszemeket.

Egyéb dolgom nem lévén, most már vidáman szürcsölgethetem e szép napsütéses, madárcsicsergős hétvégi délutánban. Habár a vidám jelző talán kissé túlzás, de próbálom mindenképp pozitívan szemlélni félrelépésem (kéretik semmi rosszra nem gondolni) következtében duplájára dagadt térdem. Bezzeg, kalácstésztáimnak ez oly ritkán sikerül, térdemnek bezzeg meg elsőre. Sürgősséglátogatásaim száma is duplájára emelkedett e héten, de ott csak elnapoltak hétfőre, mint egy túl hosszúra nyúlt bírósági tárgyalást. Számomra azóta meg ez a hétvége tűnik túl hosszúnak.

SzakÁ(rus) Cs(illa)