Húsgolyó

Úgy néz ki, hógolyót egyelőre nemigen gyúrunk, és ha még sok köbméter esőnek áll szándékában kies városunkra zúdulni, fontolgathatjuk őseink rég elfeledett mesterségének – tutajozás – a felelevenítését.

Gumicsizma, gondolom, már minden háznál fellelhető (ajánlottan a Wellington-fajta, mert az térdig ér!), jómagam már évek óta abban járok. Mondjuk, most egy időre lecserélem ortopédre, de sebaj, a fröccsöntött műanyag is könnyen tisztítható. Sötét van, hideg szél cibálja a faágakat, a csatornából zubog a járdára a víz, de mindezt szemlélhetjük pozitívan is: meleg a lakásunk, nem vagyunk egyedül, finom illatok szállnak a rotyogó fazékból, és ami a leglényegesebb, nemsokára a végére érünk a várakozásnak!

Nálunk ma egyébként Stefánia-vagdalt sül, ami külalakban lepipálja fasírt nevű rokonát, közepében főtt tojások rejtőzködnek, ezzel is fokozván a tápértéket. Másik nagy kedvenc nálunk a fürjtojással töltött fasírt, a Stefánia-szelet kishúga. A keményre főzött tojást darált húsba (tojás, zsemle, fokhagyma, só, bors) csomagolva, forró olajban kisütöm. Néha kukoricás fasírt készül, amit ráadásként kukoricapehelybe is forgatok, máskor svéd húsgolyókat gömbölygetek, az odaillő svéd összetevőkkel. Itt főleg a tejszínre gondolok, amit egyébként eszembe sem jutna fasírtba kavarni, a többi alapanyag nagyjából ugyanaz (darált hús – marha –, szikkadt kenyér, pici tej, hagyma, tojás, só, bors, szerecsendió, fokhagyma).

Más napokon a fasírt bundát kap (örmény kololak nevezetű eledel, ahol a kis golyóbisok húslevesben főnek, majd liszt- és tojásbundában sülnek), vagy gombába ültetem, mely örömömre, sülés közben olyan csodálatos illattal árasztja el a konyhát, hogy százszor is meggondolom, érdemes forró olajban sütögetni őket!?