Nem elég, hogy a koronavírus-járvány okozta nehézségekkel is meg kell küzdeni, emellett még szembe kell nézni azon emberekkel, akik nem hisznek a vírus létezésében, vagy egyszerűen lázadnak a meghozott intézkedések ellen. Vannak, akik nem tudják elválasztani a hamis információkat a valós adatoktól, és ilyenkor kezdődnek a problémák. Gergely Orsolya szociológust kérdeztük ezzel kapcsolatosan.
– Nagyon sok vírustagadóval találkozunk. Mi állhat emögött?
– Egy jelenséggel szembeni magatartásunkat meghatározza az, hogy mennyi információnk van róla. Ha kevés tényszerű adattal rendelkezünk, akkor a hiányzó elemeket hajlamosak vagyunk kitölteni akár észszerűtlen okoskodás nyomán. Ugyanakkor nemzetközi szinten is megy az összeesküvés-elméletek gyártása, amelyekre még nem született bizonyíték, viszont a „terjedési sebességük” a valós hírekkel azonos, vagy akár gyorsabb. Ennek az egyik nagy „segítő eszköze” a közösségi média, ahol bárki bármit megoszthat, sokan pedig készpénznek veszik az ott olvasottakat.
– Hogyan lehetne elérni, hogy az emberek ne az álhíreknek adjanak igazat, hanem több forrásból bizonyosodjanak meg egy téma kapcsán?
– Ez nagyon jelentősen összefügg az oktatással. Klasszikusan értelmezve azt lehet mondani, hogy aki könnyebben manipulálható, akinek nincs gyakorlata, jártassága a fake news és a valós források közti különbségtételben, nem rendelkezik rutinnal a hírforrások ellenőrzésében, keresésében, szűrésében, az könnyebben elhiszi azt, hogy ez a láthatatlan dolog csak kitaláció. Az idősebb emberek és általában az alacsonyabb iskolai végzettségűek nehezebben tudják megkülönböztetni a tényszerű állításokat a véleményektől. Különösen az idősebb nemzedékhez tartozók számára nehezebb azonosítani a cikkek forrását.
Rövid távon azt lehet mondani, hogy meg kell próbálni megkülönböztetni a tényszerű információt a véleménytől. Ha el tudjuk választani, hogy ez valakinek a véleménye, az rendben van, de emellett ott vannak a számok, statisztikák, az már nem vélemény. Hosszú távon a kritikai gondolkodás a tanulás és nevelés során kellene kialakuljon, és itt bizony van tennivaló az oktatás terén. Fontos, hogy ne csak megtanuljuk, elolvassuk azt, amit mások mondanak, írnak, hanem kritikusan viszonyuljunk, feltegyük a kellemetlen kérdéseket, megkérdőjelezzük a tudomány állításait. Nem azért, hogy kikezdjünk valakit és földbe tapossunk, hanem ez a gondolkodást serkenti, így a fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele. A másik meg az érveken alapuló korrekt vita, amire sajnos kevés példát látok.
– Miért hisznek olyan sokan a vírustagadóknak?
– Nem szabad elfelejtenünk, hogy a vészhelyzetek, a kijárási tilalmak, a büntetések okozta lelki teher sokak esetében társul anyagi, munkahelyi gondokkal, többeknél családi tehermegsokszorozódással. Azt gondolom, korántsem meglepő, hogy nem a kooperációra való hajlandóság aktivizálódik, hanem az ellenkezés. Ugyanakkor egy kalap alá vesszük a vírustagadókat, de ez a csoport sem homogén. Van, aki a vírus létezését tagadja, más az intézkedések ellen lázad.
– Külföldön jobb a helyzet, ott kevesebb a vírustagadó? Mi miatt lehet az, hogy egy külföldi jobban alkalmazkodik a meghozott törvényekhez?
– A vírustagadás nem romániai specialitás, viszont a tábor nagysága és a vírust megkérdőjelezők aránya országonként eltérő, noha nincs erre pontos mérésünk még. Azt mondanám, hogy az állampolgár és állam köz0tti hallgatólagos egyezség erre is befolyást gyakorol.
Örvendek, hogy szóbahozták ezt a témát. Megdöbbentő, hogy itt, Háromszéken milyen lazán veszik az emberek a távolságtartást, maszkhordást, a járványt. Igaz, hogy itt van országos szinten az egyik legalacsonyabban jegyzett fertőzési szint, de minek köszönhetően? Nem azért, mert a vírus nincs jelen és nem terjed, hanem inkább azért, mert az emberek nem mennek el tesztelni tünetek esetén sem, akkor sem ha fertőzöttel kerültek kapcsolatba. Otthon kezelik magukat és csak ha már nagy a baj, akkor fordulnak orvoshoz. De hogy időközben hányat fertőznek meg, aki esetleg tünetmentesen továbbadja és hány idős, beteg ember kapja el ily módon, arról természetesen nincs statisztika.
Az oltásellenesség meg egyenesen elképesztő! Iskolázott emberek jelentik ki, hogy nekik aztán nem! De sok esetben ezek fiatal, egészséges szervezettel rendelkező emberek, akik terjesztik az oltásellenességet, sőt, még az időseknek is hangoztatják a véleményüköt. Arra nem gondolnak, hogy egy idős ember, aki nem tudja leellenőrizni a különböző állítások hitelességét inkább annak hisz, akiről jó véleménnyel van, akit tanultnak gondol. Természetesen, könnyebb az árral sodródni, és a könnyebb utat választani – az oltást megtagadni, mint mérlegelni egy vírusfertőzés következményeit és az oltás kockázatait. Nem nehéz meghúzni a mérleget egy beteg, idős embernek, ha az ,,influenszerek” hagynák, hogy saját maga döntse el, hogy mi a jó neki: pár napos izomfájdalom, esetleg láz az oltás mellékhatásaként, vagy a lélegeztetőgép és sok esetben a halál a fertőzés esetén.