Róka és gomba

Mondhatni nem siettem el az első idei gombászást. Mondjuk, az időjárás sem kedvezett a gombaegyedek cseperedésének, melyek köztudottan meleg és víz hatására kezdenek növekedésnek indulni. Ezekből meg igazából csak vizet volt szerencsénk látni, abból szerencsére jó sokat. De, addig sem kellett locsolni.

Ma ellenben már nem bírtam magammal, menni kellett. Talán valamiféle sellők élhetnek a zsombékos részeken, ők csábítgatják a jó népet e nem is annyira veszélytelen kalandokra.

Ugyanis, ha a rókagombából sok piciny bébivel volt szerencsém találkozni, az ugyanolyan nevű állatból, velük ellentétben, egy kifejlett példány toppant elém. Nem tudom, ki ijedhetett meg jobban, én sikkantottam (úgy megijedtem, hangosabbra nem telt), ő nem, de úgy elszelelt, mintha rémeket látott volna (talán tényleg rémesen néztem ki, miután mindenféle fenyőágak tépázták szegény frizurám).

Az induláskor felöltött széles mosoly sem volt már meg, rám fagyott abban a pillanatban, amikor megállapítottam, hogy az áfonyát szőröstől-bőröstől lecsupaszították egyes élelmes egyedek. De, sebaj, a meggy is nagyon szeret az alkoholban fürdeni.

A gombából ellenben igen finom paprikás készült, ugyanakkor hazajöttek velem mindenféle csodás vadvirágok, szóval ma sem keltem fel hiába.

SzakÁ(rus) Cs(illa)