Évértékelő és tervek a Haszmann Pál Múzeumban

Tavaly ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját a csernátoni Haszmann Pál Múzeum. A patinás intézmény múlt esztendőbeli tevékenységeiről és az idei tervekről Dimény-Haszmann Orsolya muzeológussal beszélgettünk.

– Milyen volt a jubileumi év, számokban hogyan mutatkozott meg?

– Tizenöt rendezvényünk volt, ezek közül négy nagyrendezvény. A múzeum évi látogatottsága tizenötezer főre tehető. Kiemelném a szeptember harmadik szombatján rendezett Csernátoni Burrogtatót, amely köré szerveztük a 45 éves múzeum intézménytörténeti kiállítását is. A Burrogtatót természetesen idén is megrendezzük, szeptember 21-én, amelyre nagy szeretettel várunk mindenkit. Ez ugyanis az a rendezvényünk, amely a legtöbb résztvevőt vonzza az udvarba, a tavalyi kiadáson több mint 2000 személy vett részt. E rendezvény nemcsak egy gépésztalálkozó, hanem annál jóval összetettebb, családos program koncertekkel, előadásokkal, a gyerekek számára kézműves tevékenységekkel. A Burrogtatónak köszönhetően egyre több magyarországi gépésztársasággal alakul ki kapcsolatunk, például tavaly férfikollégáim, Haszmann Lajos és László, továbbá Bagoly Zoltán részt vettek a X. Országos Gépészkovács Találkozón Újfehértón, míg Mezőkövesden évről évre jelen vagyunk szeptember első hétvégéjén, az ő gépésztalálkozójukon, amely kicsit a miénket is megihlette.

– A múzeum gyűjteményanyaga egyre gyarapszik…

– Valóban, tavaly is több mint kétszáz néprajzi tárggyal gyarapodott. Anyaintézményünk, a Székely Nemzeti Múzeum támogatásával többek között megvásároltunk egy 20. század eleji Kühne-stabilmotort, és amennyiben sikerül restaurálni, ez lesz az idei Burrogtató egyik attrakciója.

– Milyen tervekkel vágtak neki az új esztendőnek?

– Megoldásra váró feladat van bőven. A raktározó-felületek, illetve a gépszín bővítése állandó célkitűzések, és bár történt előrelépés, nagyon sok gépünk áll még mindig szabad ég alatt. Ezeket télvíz idején ponyvákkal takarjuk le, ám ezt a gondot orvosolnunk kell. Ha a dolgok a tervek szerint alakulnak, 2019 az építkezés éve is lesz intézményünkben, ugyanis a faragóműhelyünket a Csoóri Sándor Alap támogatásával felújítjuk. Ez egy nagyobb beruházás, melynek eredményeként a jelenleg faragóműhelyként működő, a felújítást követően fűtött térben több termet alakítunk ki, úgy, hogy a tetőteret beépítjük, és ott működik majd a bútorfestőműhely. Ez az épület is fűtött lesz, és úgy vélem, ez egy nagy lépés az intézmény életében, hiszen nem kell korlátozni, illetve télen megszakítani a múzeumpedagógiai tevékenységet fűtés-, illetve térhiány miatt. Eddig az iroda–könyvtár adott helyet a kézműves tevékenységeknek is, amelyek hamarosan átköltözhetnek a megújuló épületbe. Bízom benne, hogy tavasszal megtörténik a felújítás, ugyanakkor a Bethlen Gábor Alap támogatásával a faragóműhelyhez csatlakoztatunk egy féltetőt, amely alá befér 45 stabil motor, amelyek jelenleg szintén szabad ég alatt vannak. Az épületanyag megvan, az oszlopokat beöntötték, tavasszal befejeződik a munkálat, és így jobban megvédhetjük az időjárás viszontagságaitól ezt az értékes gyűjteményt. Továbbá anyaintézményünk, a Székely Nemzeti Múzeum anyagi támogatásával az albisi ház és a futásfalvi gabonás zsindelyezése is megtörténik.

– Milyen kiállításokat látogathatnak idén az érdeklődők?

– Tavasztól ajánljuk a múzeum 45. évfordulója alkalmával tavaly ősszel megnyitott intézménytörténeti kiállítást látogatóink és az iskolák számára, hiszen múzeumpedagógiai tevékenységeket is kapcsolunk majd hozzá. A látogatók 21 pannót tekinthetnek meg, tárgyi anyagokkal kiegészítve, a kiállításnak tavaly elkészítettük a mozgatható változatát, amelyet ősszel már Pécsen, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány meghívására bemutattunk. Idénre meghívásaink vannak Szegedre és Nagyszebenbe, és továbbiakról is tárgyalunk. Ez a vándorkiállítás nagyon jó lehetőség arra, hogy szélesebb körben népszerűsítsük intézményünket. Emellett tavasszal ismét megnyitjuk a technikatörténeti kiállításunkat, az újrarendezett rádióteremben, amelyhez ugyancsak kapcsolunk majd múzeumpedagógiai foglalkozást. A termet tavaly ősszel ürítettük ki, jelenleg leltározzuk fel a gyűjteményt, majd az új polcokra szakszerűen rakjuk azt vissza. Ehhez Csáky Ernő mérnök, a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum alapítójának segítségét kérjük majd, aki eddig is rengeteg szakmai tanáccsal látott el.

– Milyen foglalkozásokkal várják a kézműveskedni vágyókat?

– A legelső program a február 4–8. között rendezendő félévközi vakációs múzeumpedagógiai „minitábor”, amelyet a több évtizedes Maszkások farsangi foglalkozásunk köré építünk. Több éve az Iskola másként-hétre is hirdetünk a régi székely életforma megismerésére irányuló múzeumpedagógiai foglalkozásokat, emellett április 13–18. között tojásírást rendezünk kicsiknek és nagyoknak, ami évek óta igen népszerű tevékenységünk, és június 1-jére is készülünk gyereknapi programokkal. 2013 óta a Bod Péter Megyei Könyvtárral közösen írunk ki egy műveltségi–kreativitási vetélkedőt 5–8. osztályos diákoknak, amelyen részvételt lehet nyerni a nyári olvasó- és kézművestáborba. Az idei vetélkedő címe Vannak vidékek legbelül, és évfordulós szerzőkhöz kapcsolódik majd. Emellett folyamatosan zajlanak a bútorfestő- és fafaragó-táborok, képzések, melyeket reményeim szerint nyár elejétől a felújított műhelyben folytatunk. Emellett a Határokon Túli Magyarságért Alapítvánnyal folytatjuk a KaPoCs, ami összeköt – Élő népművészet a Kárpát-medencében című programot, illetve megemlíteném még a Damokos Csaba formatervező vezetésével zajló dizájntábort.

– Milyen az intézményi felépítés? Hány munkatárs tartja életben az intézményt?

– A munkát hivatalosan négyen látjuk el, én és három unokatestvérem, Gabriella, László és Lajos vagyunk a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottai. Gyakorlatilag pedig majdnem az egész család kiveszi valamilyen módon részét a munkából. A szűk családon túl nagyon sok barátunk, segítőnk van, akik adott programok alkalmával önzetlenül segítenek. Olyanok vagyunk már velük is, mint egy nagycsalád. Anyaintézményünk és fenntartónk, Kovászna Megye Tanácsa mindig támogat, mögöttünk áll, de a múzeum mellett működő kulturális egyesület segítségével pályázati forrásokat is mozgósítunk, így a Nemzeti Kulturális Alapot, a Bethlen Gábor Alapot, a Csoóri Sándor Alapot és a Communitas Alapítványt sorolhatom, mint állandó támogatóinkat. Itt is szeretném a magam és munkatársaim nevében megköszönni nekik, valamint azoknak is, akik az eltelt évtizedek alatt önzetlenül gyarapították a múzeum gyűjteményét. Idén is kövessék eseményeinket, mindenkit nagy szeretettel várunk a múzeumba!